2019 június – GasztroGráf

Étkezés, életmódváltás és E-Fit, nekem most ez a szentháromság

Csodák márpedig nincsenek, hiába is szeretnénk. Évtizedek alatt magam is kipróbáltam számos diétát, volt, amelyik használt is, látványos fogyást eredményezett, de később valamiért mindig visszajött néhány – na jó, nem mindig csak néhány – kiló. Bevallom, nem vagyok a sport megszállottja, és akkor még nagyon óvatosan fogalmaztam. De amióta a miskolci E-Fitbe járok, boldogan megyek az edzésre. Úgy vagyok vele, azt a 20 percet bármikor lenyomom, főleg, ha eredménye is van. Márpedig úgy tűnik, végre van.

Igaz, ehhez az étrendemen is változtatni kellett. Én, aki szenvedélyesen szeretem a kenyeret, örömmel jelentem, három hete már nem eszem. Ha mégis megkívánom, akkor valami nagyon barnából, nagyon magvasból engedélyezek magamnak egy fél szeletet, de azt is csak reggel, pirítva. A többi étkezés pedig salátából, főleg paradicsomból, magvakból, gyümölcsökből és halból áll. Azt hittem, rossz lesz, de nem, kellett ugyan pár nap az átállásra, de ma már bátran nyúlok a zöldségekhez, kreatívan készítek belőlük igazi ízletes ebédet, uzsonnát. A lényeg ugyanis az, hogy ízek kerüljenek az ételeinkbe, és akkor biztos, jól lakunk velük.

Egy kis bulgur,padlizsán, sok zöldfűszer

Nem akarom magam fitness-tanácsadónak feltüntetni, mert nagyon messze állok ettől a titulustól. Egyszerűen szeretném, ha az általam megtapasztalt módszerrel segítehetnék másoknak. Már csak azért is, mert alig egy hónap alatt nyolc kilót sikerült leadnom. Étkezés, életmódváltás és E-Fit, nekem most ez a szentháromság. És még a nasiról sem maradok le, mert a miskolci E-Fit vezetője, Markov Zámpory Nóra sok finomságot ajánlott, amit bátran fogyaszthatnak a fogyókúrázók is. Ilyen például a humus chips, ami többféle ízben kapható, és állítom, jobb, mint a krumplis változat. Én a DM-ben vettem, de egészségboltokban is beszerezhető. Arról nem beszélve, hogy szerencsés időszak van a fogyókúrához, hiszen a piac tele van zöldséggel, gyümölccsel, és ebédre egy dinnye is kiváló, uzsonnára pedig számos gyümölcs közül válogathatunk. Én mostanában a cseresznyefánkat dézsmáltam, de mára csak a madaraknak maradt némi aszalt gyümölcs a fa tetején. Sebaj, a málna, barack, körte még most indul be.

Korábbi cikkem kapcsán többen kérdezték, hogy az E-Fit-et elkezdhetik-e azok is, akiknek csípőprotézisük van. Ilyen esetekben Nóra azt ajánlja, egyeztessenek az orvosukkal, ha a kezelőorvos javasolja, akkor semmiféleképpen nem árthat ez a fajta edzés.

Gyerünk, induljatok el, találkozzunk az E-Fit-ben!

Remegő kezek, ízletes ételek, jó borok – a diákok vizsgáztak, mi finomakat ettünk

Valakiknek a nyolcadik volt, nekem az első. Nem is tudtam, pontosan, mire számítsak. Vizsgavacsorára hívtak, de én olyan bankett-szerűségre gondoltam, ahol a hallgatók majd jól megünneplik a vizsgájukat. Tévedtem, az ünneplés ugyan nem maradt el, de a hallgatóknak ez kőkemény vizsga volt. Mi vendégek, azonban jól éreztük magunkat. Finomakat ettünk, pár kedves szóval próbáltuk nyugtatni a diákokat, akik a végén annyira profik voltak, hogy észre sem vettük, hogy egy vizsgán vagyunk. Az est végére kellemes, baráti vacsora kerekedett.

A Gazdaságtudományi Kar és azon belül a Marketing és Turizmus Intézet múlt héten szerdán tartotta a Turizmus-vendéglátás szakon végzős hallgatók vizsgavacsoráját a Hotel Calimbra Szálloda éttermében. Mint dr. Piskóti István, a Marketing és Turizmus Intézet igazgatója, a Turizmus és Vendéglátás Tanszék vezetője elmondta, képzésük gyakorlat-orientált, és sok évre visszanyúló régi hagyomány, hogy hallgatóik a vendéglátás alapjai tárgy gyakorlati készségeiből, „éles helyzetben lebonyolított” vizsgavacsora keretében tesznek bizonyságot.

A több mint húsz hallgató az alkalomhoz megfelelően öltözve – fehér ing, fekete alsó -, fogadta a vendégeket, és rövidke eligazítás után kezdődhet is a felszolgálás. Még szakkifejezést is tanultam, ugyanis tükörszervízt alkalmaztak a vizsgázók. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, de a szakemberek elmagyarázták, ezt gálavacsorákon alkalmazzák. Lehet, nem pontos a megfogalmazásom, de nem is vagyok szakmabeli, de valahogy úgy képzeljük el, hogy a felszolgálók egyszerre teszik az ételeket a vendégek elé.

Míg a diákok izgultak, mi jól szórakoztunk, hiszen igazi különlegességek kerültek az asztalra. Előételként parajos-kecskesajtos tésztakosárkát tálaltak magvas kerti salátával, majd fácánerőleves következett, ezt követte az eper sorbet. A főfogás mangalicaszűz volt zelleres burgonya gratinnal, házilag savanyított zöldségekkel. Desszertnek pedig millefeuille-t tálaltak.

Igaz, remegő kézzel, de borokat is kínáltak a vizsgázók. Elsőként Bárdos és Fia Irsai Olivérjét, majd az etyeki Haraszthy Pincészet chardonnay-at, végül pedig a Grand Tokaj késői aranyát. Hiába, én a Tokaj-hegyaljai borok szerelmese vagyok, így a kedvencem az utóbbi volt.

Bár a vizsgavacsora végén nem derült ki, hogy mindenki számára sikeres volt-e a megmérettetés, de Bene Zsuzsanna egyetemi docens és Vantal Gábor, a diákok felkészítő tanára azt elárulták, eredményes volt a vizsga. Annak viszont nem örültek a diákok, amikor megjegyezték, jövőre találkozunk. Igaz, nem is a hallgatóknak szánták, hanem a vendégeknek.

Ha rajtam múlik, jövőre is megyek, élmény volt, és megtiszteltetés.

Megvan az első igazi olasz minősítést szerző vidéki étterem

A miskolctapolcai Avalon Ristorante az első olyan vidéki étterem hazánkban, amely megkapta az egyik legrangosabb kulináris elismerést az Olasz Kereskedelmi Kamarától – az Ospitalitá Italiana díjat. Pénteken a 4. születésnapját ünneplő Avalon Park gasztronómiai egysége ezzel beírta magát azon nemzetközi éttermek közé, melyek méltán képviselik az eredeti olasz konyha örökségét.

Szinte minden kulináris szakértő egyetért abban, hogy az olasz konyha könnyen érthető, hiszen főleg az egyszerű receptekről, jó minőségű hozzávalókról, főzési technikáról és szenvedélyről szól. Az olaszok hitvallása, hogy az étel nem csak étel, az „olasz stílusú” étkezés, pedig nem pusztán étkezés, hiszen a hagyományos receptek szerint főzött ételek összetevőinek egyedisége és frissessége – melyek generációs hagyományokkal átitatottak – igazi kulturális élménnyé teszik az evés-ivás ciklikus rituáléját.

Az Ospitalità Italiana egy olyan, az Olasz Kereskedelmi Kamara által megítélt kitüntetés, amely az olasz vendéglátóipari színvonal legmagasabb minőségi elismerése. A díj elnyeréséhez pedig a fentiekben felsorolt minőségi alapanyagokon és eredeti olasz recepteken kívül számtalan egyéb kritériumnak kell megfelelni. Az étteremnek többek között rendelkeznie kell legalább egy olyan alkalmazottal, aki olasz nyelven kapcsolatba tud lépni a vendégekkel, az étlapon a hagyományos olasz receptek alapján készült ételek aránya nem lehet kevesebb, mint az összes étel 50 százaléka; az itallapon szereplő boroknak legalább 30 százalékába oltalom alatt álló olasz borokat kell tartalmaznia, az étteremnek csak extra szűz olívaolajat lehet kínálni, valamint a séfnek képzettnek kell lennie az olasz ételek elkészítésében.

Olaszország nemcsak kultúrájáról, tájának szépségéről, ínyenc kiválóságairól, egyedülálló történelméről és hagyományairól nevezetes, hanem a nemzedékeken át öröklött földdel való szoros kapcsolattartásról is, amelyet az olasz kormány minden lehetséges módon támogat és véd, ennek részeként jött létre az Ospitalitá Italiana díj is.

Az olasz konyha az olasz társadalom és történelem több évszázados fejlődésének szerves része, amely mindig jelen volt az emberi civilizáció jelentős pillanataiban.

Az olaszok különös hangsúlyt fektetnek az emberi kapcsolatokra és az életminőségre, így az asztal kultúrája az idő múlásával a vendégszeretet és az üdvözlés jelképévé vált, az élelmiszer pedig olyan értéket képvisel, amely egyenértékű a művészettel és a zenével.

Az Ospitalitá Italiana szerint az olasz ételeket fontos elemei az emberiség kulturális örökségének, és azt meg kell védeni, valamint védelmet nyújtani a hamisítás ellen, hogy megőrizhesse történelmét, kultúráját, minőségét és hitelességét.

Az olasz ízek Itálián túli nagykövetei számára hozták tehát létre az elismerő tanúsítványt azzal a céllal, hogy fejlesszék és népszerűsítsék az olasz élelmiszerek és termékek hagyományát, valamint az olasz ételek és borok kultúráját.

További céljuk még, hogy javítsák az olasz éttermek külföldi képét, amelyek garantálják az olasz vendéglátás minőségi előírásainak tiszteletben tartását.

„Már jóval az Avalon Ristorante nyitása előtt tudtuk, hogy az Avalon Parkban igazi, autentikus olasz éttermet akarunk nyitni, de eleinte az olasz élelmiszer beszállítók nem vettek minket komolyan, mert nem látták bennünk a potenciált. Az évek során viszont sikerült olyan hírnevet szereznünk az olasz éttermek között, hogy ma már sorban állnak a beszállítók, akik velünk szeretnének dolgozni. Nagyon büszkék vagyunk erre az elismerésre főleg azért, mert az olasz kormánytól kaptuk, ez pedig ékes bizonyítéka, hogy vidéken is lehet olyan itáliai konyhát vinni, amit maguk az olaszok is elismernek. Vendégeink imádják pizzáinkat, tésztáinkat, melyek megtöltik az emberek szívét-lelkét melegséggel és az otthon érzetének komfortjával. Sosem felejtem el, amikor pár éve egy édesapa azt mondta, hogy a nálunk fogyasztott pizza az első, amit a kisfia úgy evett meg, hogy nem kért rá ketchupot, egyszerűen imádta, ahogy van! Ez a mi munkánkban a legnagyobb öröm és legegyszerűbb küldetés is: finomat főzni hiányérzet nélkül” – nyilatkozta Bajusz Gergely, gasztronómiai igazgató.

A jó alapanyag,, nemcsak friss és szemrevaló, orravaló is – az étel igazi fűszere, a lélek

Nem vagyok híve a nagyüzemi konyhának. Persze szükség van rá, de az nem gorumet-nak való. Az ilyen helyeken a séf nem tud varázsolni, alkotni, meg van kötve a keze, és abból főz, amit elétesznek. Ezeket a helyeket meghagyom a gourmand-oknak. Én magam viszont azokat az éttermeket keresem, ahol igyekeznek a helyi termelőkre, a helyi, családi vállalkozásokra alapozni a konyhában. Ez sokkal nehezebb műfaj, mint egy előre összeállított menüsort lefőzni, de itt van lehetősége a séfnek arra, hogy tapasztalata mellett a szívét, lelkét is beletegye az ételekbe.

Gondoljunk csak bele, aki képes arra, hogy kora reggel szétnézzen a piacon, aki megteszi, hogy munkakezdés előtt a hentesnél válogat, az valóban elhivatott, valóban szenvedélye a főzés, az étel. Hát kérem, valami ilyesmi történik a Népkerti Vigadó konyhájában is, hiszen Komáromi József séf hol a Búza téri piacon, hol a Hegedűs Húsboltban kezd. Ezúttal az az utóbbiba kísértem el.

A Selyemréti strand mögötti utcácskában található boltban barátként üdvözölték. Igaz, szinte minden vevőjüket névszerint ismerik, ismerősként köszöntenek. A húsboltot Hegedűs Nándi és felesége viszik, igazi családi vállalkozás. Azokat az időket idézi, amikor még a boltosok komolyan vették a vásárlót, az üzletet, és igyekeztek valóban szolgáltatni.

Az üvegpultban gusztán sorakoznak egymás mellett a friss húsok, a falon a füstölt áruk lógnak, a polcokon pedig befőttek, savanyúság, üdítők kaptak helyet. A vásárlóval beszélgetnek, ajánlják a legszebb terméket, javasolják, miből, mi készüljön. Olyan, mintha nem is vásárolni érkeztünk volna, csak átugrunk a szomszédhoz egy gyors receptcserére.

A kedvesség mellett persze az áru frissesége is idevonzza a vásárlót. Komáromi József már évek óta vevője a húsboltnak, és a konyhára is innen válogat. Most, hogy a Vigadóban hamarosan bevezetik az új étlapot, külön öröm számára, hogy akár napi szinten is szétnézhet Hegedűséknél. Hiszen a délutáni ajánlatba mindennap beépítheti az itt talált friss árut, ami megtetszik neki.

Ottjártunkor sem távoztunk üres kézzel. Néhány csirkecomb, csülök, hurka, kolbász került a kosárba. És éppúgy, mint a piacon az epreket, József itt is megszagszlászta az árut. Nem a frisseség miatt, csak az illatáért. A jó alapanyag ugyanis nem csak friss, hanem minden érzékszervünkre kell, hogy hasson, éppúgy, ahogy az abból készült étel is.

Persze, az, hogy valaki így gondolkozzon, szenvedélye kell, hogy legyen a főzés. A séfnek az, és jó volt látni, hogy a Vigadóban nem nagy üzemben működik a konyha, csak olyan étel kerül a vendég elé, amit a séf is jószívvel megenne. A titok pedig: a jó alapanyag, a gondos válogatás, friss fűszerek, kreativitás és a főzés szenvedélye.

Végre megpillanthattam Cinque Terre-t – a kalandok folytatódtak, átszálltunk vonatra

Valahol Milánó környékén fejeztem be előző útibeszámolómat, és engedjék meg, hogy egyből Lavagnában folytassam. Csak azért, mert az utazás nem volt szép emlék. Igaz, az útszakasz csodálatos, hegyek, hidak alagút, festői táj, de a szerpentinek nem az én gyomromnak valók. Az utolsó 29 kilométernél azt hittem, innen nincs tovább, én már soha nem látom meg szálláshelyünket. Szerencsére nem így lett, de a repülőtéri hatórás közjátéknak és a 250 kilométeres kanyargós útnak köszönhetően, én aznap estére kidőltem.

Másnap reggel azonban új nap virradt. A tenger morajlására, napsütésre ébredtem, a szállodai teraszajtón kellemesen járt ki-be a szellő, boldogság volt ott ébredni. A reggeliről nem is beszélve. A Hotel Ancora Riviera fantasztikus szálloda, ez nem a reklám helye, csupán tényleg az. Reggelinél a csodás olasz péksütemények sorakoztak egymás mellett, frissek, ropogósak voltak, sajnos egyiket sem lehetett kihagyni. Arról nem beszélve, hogy a szálloda kertje csodás díszlet volt a reggeli étkezéshez. Ezt követően egy presszó kávé mellett jól megbeszéltük, hogyan tovább a napunk.

Azt tudtuk, hiába béreltünk autót, nem tesszük tönkre a napunkat az egyre durvább szerpentineken. Egyébként is – utólag jöttünk rá – fölösleges is volt az autóbérlés, hiszen a szállodától alig kétszáz méterre volt a vasútállomás, onnan 40 perc volt Monterosso, ahol a Cinque Terre-re induló hajókra felszállhattunk. Igaz, ha már kalandos út, az első vonat az orrunk előtt ment el, de alig 10 perc múlva jött a következő.

Felszállás előtt azért még meggyűlt a bajunk a vonatjegyautomatával. A kis állomáson nem volt senki, aki elmagyarázta volna, mit és hogyan vásároljunk, de idővel belejöttünk ebbe is, később, már profiként mi segítettünk másoknak. Egyébként érdekes, hogy Olaszország kevés állomásán van élő jegyárús, a legtöbb helyen automatából vásárolhatunk csak, ráadásul vagy apróval, vagy kártyával lehet fizetni. Erre nem árt odafigyelnünk!

Persze nem megoldhatatlan feladat, így mi is gyorsan magunkra találtunk. Alig negyven perc alatt, kényelmesen, rosszullét nélkül eljutottunk Monterossoba. Közben gyönyörködtünk a Ligur-tenger színében, ami hihetetlen kék, vagy zöld, vagy nem is tudni…

A vasútállomás közvetlenül a parton van, és innen már látni is a hajókat, amelyek 20 percenként szállítják az utasokat Cinque Terrére. Igaz, a kikötőig körülbelül 400 méter az út, de észre sem venni, hiszen a partszakaszt strandok, bárok, kávézók tarkítják. A sziklaszirteken pedig éttermek várják a vendégeket. Azt nem tudni, az ételek milyenek, de a kilátás mindent visz. Előttünk a tenger, az ég és a partmenti sziklák. Egyes részekről pedig a Cinque Terre-i 18 kilométeres partszakaszt is belátni.

De nem csak éttermek, magánházak is épültek a sziklákra. A minimáltól egészen az ódon kastélyig találunk épületeket. Meredek kőlépcső vezetett fel a hegytetőre, ahonnan valószínűleg – sajnos egyikbe sem jutottunk be – pazar panoráma nyílt a környékre.

Miután Monterosso apró központjában meghallgattuk a templom harangjátékát, ideje volt sietnünk a kikötőbe, ahol már gyülekeztek a turisták. Szerettünk volna a hajó nyitott részéen helyet, meg is szereztük, igaz hogy sütött a nap, de amint elindult a hajó, kellemesen fújt a szél, és a látvány leírhatatlan volt. Fényképezni is akartam, meg nem is. Azt szerettem volna, ha minden beég a retinámba, de el is akartam mesélni itthon, azt, amit igazából lehetetlen. A tengerről is jól kivehető hegyi utakat, a hegytetőre épített aprócska kápolnákat, az azokat körülölelő temetőket. Irigylésre méltó kilátás tárul a tenger felől is, és fordítva. Itt nincs olyan rész, ami kevésbé volna vonzó. Arról nem is beszélve, amikor Cinque Terre első kisfaluja feltűnik. Vernazza, Porto Venere, Manarola, Riomaggiore, Corniglia.

Az itthon megnézett képek alapján a kedvencem Riomaggiore volt, éppen azért úgy döntöttünk, ott szállunk ki. Nem csalódtunk, itt újabb meglepetés várt minket, de erről később. Addig nézegessünk képeket!

h	K	s	c	p	s	v
					1	2
3	4	5	6	7	8	9
10	11	12	13	14	15	16
17	18	19	20	21	22	23
24	25	26	27	28	29	30