Valakiknek a nyolcadik volt, nekem az első. Nem is tudtam, pontosan, mire számítsak. Vizsgavacsorára hívtak, de én olyan bankett-szerűségre gondoltam, ahol a hallgatók majd jól megünneplik a vizsgájukat. Tévedtem, az ünneplés ugyan nem maradt el, de a hallgatóknak ez kőkemény vizsga volt. Mi vendégek, azonban jól éreztük magunkat. Finomakat ettünk, pár kedves szóval próbáltuk nyugtatni a diákokat, akik a végén annyira profik voltak, hogy észre sem vettük, hogy egy vizsgán vagyunk. Az est végére kellemes, baráti vacsora kerekedett.
A Gazdaságtudományi Kar és azon belül a Marketing és Turizmus Intézet múlt héten szerdán tartotta a Turizmus-vendéglátás szakon végzős hallgatók vizsgavacsoráját a Hotel Calimbra Szálloda éttermében. Mint dr. Piskóti István, a Marketing és Turizmus Intézet igazgatója, a Turizmus és Vendéglátás Tanszék vezetője elmondta, képzésük gyakorlat-orientált, és sok évre visszanyúló régi hagyomány, hogy hallgatóik a vendéglátás alapjai tárgy gyakorlati készségeiből, „éles helyzetben lebonyolított” vizsgavacsora keretében tesznek bizonyságot.
ű
A több mint húsz hallgató az alkalomhoz megfelelően öltözve – fehér ing, fekete alsó -, fogadta a vendégeket, és rövidke eligazítás után kezdődhet is a felszolgálás. Még szakkifejezést is tanultam, ugyanis tükörszervízt alkalmaztak a vizsgázók. Fogalmam sem volt, ez mit jelent, de a szakemberek elmagyarázták, ezt gálavacsorákon alkalmazzák. Lehet, nem pontos a megfogalmazásom, de nem is vagyok szakmabeli, de valahogy úgy képzeljük el, hogy a felszolgálók egyszerre teszik az ételeket a vendégek elé.
Míg a diákok izgultak, mi jól szórakoztunk, hiszen igazi különlegességek kerültek az asztalra. Előételként parajos-kecskesajtos tésztakosárkát tálaltak magvas kerti salátával, majd fácánerőleves következett, ezt követte az eper sorbet. A főfogás mangalicaszűz volt zelleres burgonya gratinnal, házilag savanyított zöldségekkel. Desszertnek pedig millefeuille-t tálaltak.
Igaz, remegő kézzel, de borokat is kínáltak a vizsgázók. Elsőként Bárdos és Fia Irsai Olivérjét, majd az etyeki Haraszthy Pincészet chardonnay-at, végül pedig a Grand Tokaj késői aranyát. Hiába, én a Tokaj-hegyaljai borok szerelmese vagyok, így a kedvencem az utóbbi volt.
Bár a vizsgavacsora végén nem derült ki, hogy mindenki számára sikeres volt-e a megmérettetés, de Bene Zsuzsanna egyetemi docens és Vantal Gábor, a diákok felkészítő tanára azt elárulták, eredményes volt a vizsga. Annak viszont nem örültek a diákok, amikor megjegyezték, jövőre találkozunk. Igaz, nem is a hallgatóknak szánták, hanem a vendégeknek.
Ha rajtam múlik, jövőre is megyek, élmény volt, és megtiszteltetés.
