Almavariációk 4.0: kosarat kapott az almadzsem

Be kell vallanom, ez a prototípus sikerült a legjobban, ez a fejlesztésem aratta a legnagyobb sikert. De azt is be kell vallanom, ez nem az én fejlesztésem, ráadásul nem is fejlesztés, bár az íze alapján nagy találmány. S mint minden nagy találmánynál, itt is fontos szerepe volt az almának. Annak a zöldnek, ami a kertben termett. Ennél többet már nem szeretnék dicsekedni a saját terméssel, de jóleső érzés abból alkotni.

Akkor pedig jöjjön maga az alkotás: az almás kosárka. Igen, ezt a nevet kapta a társaságban, bár elsőként almás batyunak neveztem el, de rám szóltak, akkor a tetején össze kellett volna csomózni. Ez nem történt meg, így jogos, ez “csak” kosárka. De abból a legfinomabb.

Nagy sütőtudomány nem kell ahhoz, hogy elkészítsük. Persze ez ebben a formában nem igaz, mert a barátnőmnek az alapoknál kellett kezdeni a receptet, egészen pontosan azzal, hogyan érem el, hogy ne ragadjon a tészta a formába. A trükköm egyszerű, és aki tudja, attól elnézést kérek, de a barátnőm kedvéért leírom: az alufóliából tépek egy darabot, azzal megfogok egy darab vajat, és kivajazom a formákat. Így a kezem nem lesz vajas, a forma viszont igen. Bocs a részletességért, de higgyétek el, van, akinek így kell elmagyarázni a sütést. Ezzel nincs baj, nekem például az atomfizika kínai.

De hogy bebizonyítsam, hogy ez az almás kosárka valóban nem nagy varázslat, elárulom, bolti vajas tésztából készült. Ezt kinyújtottam, majd bögrével formára szagattam, és ezekkel egyenként kibéleltem egy muffin-formát. Eligazgattam, és megtöltöttem az anyukám által főzött alma dzsemmel. (Összevágta az almákat, cukorral, fahéjjal, mézzel, pici vízzel és pici citromlével felforralta. Hagyta, hogy szétfőjjön a gyümölcs, de hagyott benne egész darabokat is.) A tetejére pedig – díszítésképpen- egy szem diót raktam. Igen, tudom, megállíthatatlanul itt az ősz…

Itt már a kész kosárkák láthatók, minden féle szögből.

A sütőből kivéve porcukorral szórtam meg az illatos süteményt. Ez egyrészt még szebbé teszi, másrészt meg ne spóroljunk a kalóriával.

 

Egy biztos, ezt az almás kosárkát nem utoljára sütöttem, már csak azért sem, mert a közönségem visszatapsolta 🙂

 

Már nemcsak Anyukám Mondta

A hasunkért bármire képesek vagyunk. Bárhová elmegyünk, ha híre megy, hogy egy legendásan jó vendéglő, vagy étterem van a közel- távolban.  Ha aztán sokat mondogatják, hogy az Anyukám Mondta a toplistások között is a legjobb, akkor oda el kell mennünk. Legyen az bármilyen mesze.  Az igazi gurmand nem hagyja magát megvezetni, nem hűbele Balázs módjára indul el. Előtte tanulmányozza az étlapot, megnézi a képeket, a gondosabbak még le is mentik. Mert egyébként a haspók nemcsak késsel, villával eszik. A szemével is. A jó szakács tudja, hogy a fogást nem elég megalkotni, tálalni is tudni kell. Hogy amikor a vendég elé kerül, az étek mutasson is, legyen egy maradandó műalkotás. A hozzáértők szerint a tálalásnál nemcsak a díszítés, de még a színek harmóniája is dominál. Az Anyukám Mondta encsi étteremnek van egy sajátos hangulata, tessék elképzelni, amikor egy magyaros csárda teljes harmóniába kerül egy 16 csillagos Michelin étterem luxusával.  Na, de elég ennyi a puding próbája is csak az evés…. – olvashatjuk a szantograf.hu oldalon.


Csupa márkás alapanyag – itt megtudja mindebből mire képesek az encsi séfek

Almavariációk 3.0: hőstett volt bekapcsolni a sütőt, de megérte

Igazi hőstett volt részemről, hogy ebben a hetek óta tartó kánikulában neki álltam almást sütni. Bevallom, több napig készültem rá lelkileg, végül közkívánatra bekapcsoltam a sütőt. Persze előtte elkészítettem a hozzávalót: zöldalmából lekvárt. Természetesen saját zöldalmából, barnacukorral, pici vízzel, fahéjjal és narancssziruppal. Finom krémes, édes-savanykás masszává főtt a gyümölcs, de igyekeztem, hogy almadarabok is maradjanak benne, jólesik a süteményben ráharapni.

 

Nem győzöm eleget leírni, mennyire büszke vagyok a sajáttermésű zöldalmánkra. Mennyivel másabb ebből főzni, sütni, vagy csak ebbe beleharapni. A kertben jönni-menni, és ha megszomjazunk, a fáról csak leszedni egy lédús almát vagy körtét, és azzal oltani a szomjunkat. Azért nem árt vigyázni, főleg az ilyen biotermésekkel (ami nálunk annyit jelent, hogy nem sokat foglalkoztunk vele, csak nőtt magától), hiszen ha kívül szép is, belül rohadt is lehet. Találtam is egy ilyet, filozófikus hangulatba kerültem azonnal, bár közhelyes a gondolat, mégis igaz: a tökéletes szép, de nem mindig jó…

 

Ez persze csak egy jótanács volt, egy kis olvasnivaló, amíg hagyjuk kihűlni az almapürét. Ezt a magában is finom masszát kenjük ugyanis a tésztára. Én most csaltam egy kicsit, mert bolti tésztát használtam, ráadásul linzert. Jó, ez véletlen volt, leveleset szerettem volna, csak a fránya félreolvasás.

Szóval kivajaztam a sütőformát, belehelyeztem a tésztát, igazítgattam, majd megszórtam grízzel, hogy az alma ne áztassa el a tésztát. Addig is a sütőt előmelegítettem, majd azonnyomban a tésztára kanalaztam az almapürét. Elsimítottam, a tetejére hajszálvékony almakarikákat tettem, csak a kinézete miatt, majd megszórtam pálmacukorral. Hadd fogyjon! (Egy korábbi posztban írtam, hogy hónapok óta megvan, de idő kellett mire egymásra találtunk, igazából nem tudtam mire használni).

 

A felcicomázott almás sütit beraktam a sütőbe, és imádkoztam, minél gyorsabban süljön, és lehűthessem a konyhát. Meleg volt, de az almás illata mindenért kárpótolt. Meg később az íze is. Szerénység nélkül mondhatom, finom lett. S, hogy valami nyári is legyen ebben a desszertben, vanília fagylalttal tálaltam. Tudom, meleg van még, de érdemes megsütni, kipróbálni. Almásra fel!

 

Jéghideg prosecco hűtötte az Avalon angyalait

Hófehérbe “borultunk” és Avalon angyalok lettünk egy estére, hogy a nemzetközi „Be An Angel Day” jegyében segíthessünk.

Hófehér virágok, hófehér székek, hófehér gyertyák, hófehér lufik és apró angyalszárnyak közt tölthettünk el egy igazán kellemes estét szombaton az Avalon Ristorante teraszán. S miközben Varga Viktor dalait hallgattuk és megkóstoltuk az erre az alkalomra megálmodott hófehér menüsort, nem utolsó sorban jótékonykodtunk is, a vacsorán való részvételünkkel a ugyanis egy beteg kislány, Hanna álmait válthattuk valóra, de legalábbis támogathattuk a családját.

A nemzetközi „Be An Angel Day  világmozgalmat huszonöt évvel ezelőtt egy amerikai írónő, Jayne Howard Feldman indította útjára azzal a szándékkal, hogy ezen a napon mindenki gondoljon legalább egy kedves gesztus, egy jó szó, vagy akár egy szívhez szóló apró meglepetés formájában valakire. Az Avalon ennek jegyében egy fehér vacsorát adott a két és fél éves Hanna tiszteletére és támogatására, aki háromszoros agyvérzéssel és véna trombózissal született, mindössze öt százalékos túlélési eséllyel.

A szombat esti menüsor valóban hófehérre sikerült. Bevallom, nem szeretem a fehér ételeket, de ezek mégis ízletesek voltak. A legfinomabb azonban a kellemesen habzó, jéghideg prosecco volt. Lehet, csak a nyár esti meleg miatt, de gyorsan fogyott az ital: hűsített, szomjat oltott, majd a fejünkbe szállt.

Éppen idejében érkezett az előétel: burrata selymes szószban, majd a hideg joghurtos lime leves. Képeket azért nem készítettem ezekről, mert nem voltak túl látványosak. Illetve igen, de fotón még sem sikerült visszaadnom azt az élményt, amit mi láttunk. De nem is vagyok fotós.

A főétel kókusztejben pácolt branzzino filé volt zellerrel és karfiollal. Desszertnek pedig túrógombócot kínáltak tejfelhabbal és aprócska habcsókokkal.

A szervezők olyan apróságokra is gondoltak, mint a hófehér macaron, amiből kaptak egy-egy darabot a vendégek, az aprócska csomagba rejtett sütin felirat hirdette: “Avalon angyal lettél!”

Többen érdeklődtek a cukrásztól, hogy a macaront valóban hat órán keresztül kell-e készíteni, a szakember megnyugtatott mindenkit, nem. A macaron több napig készül.

 

 

Miskolci fiatalok forgatták Majka, Curtis és Király Viktor legújabb slágerét

Éppen csütörtök reggel érte el a hatmilliós megtekintést Majka, Curtis és Király Viktor legújabb videoklipje, a Füttyös a YouTube-on. Mindezt két hét alatt sikerült véghez vinni, ami országos rekordnak is számít. Nekünk, miskolciaknak pedig külön büszkeség, hogy a népszerű trió legújabb klipjét egy miskolci csapat, a Vision Studio forgatta. Nem ez az első alkalom, hogy a Majka és Curtis formáció velük dolgozott, de valamiért mégis ez szólt eddig a legnagyobbat a közös munkák közül. De ezt már a forgatás alatt is érezték, tudták, ez siker lesz.

– Két hétre utaztam ki Majkáékkal Amerikába, ebből az első hét a nyaralásról szólt – mesélte a 24 éves Elek Péter, aki a stúdió egyik alapító tagja. – Majd Los Angelesben és Las Vegasban forgattunk, Majka elmondta az ő koncepcióját, amit vegyítettem a saját elképzeléseimmel, majd közösen kitaláltuk a helyszíneket. Már a zenét meghallva tudtam, hogy ez siker lesz, amikor pedig felvettem Curtis jelenetét, akkor biztos voltam benne, a klip is jó lesz. Király Viktorral már itthon forgattunk, ott már Klement Bence is dolgozott a filmen. Direkt ez a kontraszt volt, hogy Majka, Curtis Amerikában, Viktor pedig itthon, a panelok közt énekel. A klipet szakaszonként raktam össze, kint vágóképeket is készítettem, és ahogy egyes részeket átküldtem Majkáéknak, mindent rendben találtak, már elsőre tetszett nekik a film.

A Vision Studio már évek óta dolgozik Majkával és Curtissal, első miskolci fellépésüket is ők rögzítették. Majd 2015-ben leforgatták a Test örexik című dalukhoz a videoklipet Szicíliában, később a Hatodik emelethez is ők készítették a filmet.

„A miskolci és a nyíregyházi egyetemi napok szervezésében vettem részt, mint rendezvényszervező, így ismerkedtem meg Majkával és Curtissel” – ezt már Kiss László Ádám ügyvezető mondta, aki megálmodta és meglátta a lehetőséget egy kreatív videostudio megalapításában. Az évek alatt több koncertfilmet, turnévideókat is készítettek a zenekarnak. „Valamiért mégis ez a mostani klip szólt nagyot, bár annyira még nem érezzük, hogy a stúdiónk is reflektorfénybe került volna. De az biztos, ez fantasztikus reklám a számunkra” – mondta Kiss László Ádám.

Elek Péter a stúdió megalapításáról is mesélt: „Hat évvel ezelőtt állt össze a csapat, de nevet csak három éve adtunk magunkak. 11 éves koromtól érdekel a filmkészítés. Általános iskolában fényképezőgéppel forgattam egy 20 perces kisfilmet, ami a napomat mutatta be. Ez valahogy eljutott az osztályfőnökömhöz is, és annyira tetszett neki, hogy hetedikben felkértek, tartsak média szakkört az iskolában. Később a Zrínyi Ilona Gimnáziumba mentem, majd a Miskolci Egyetemre gazdász szakra. Fél év után azonban ott hagytam az egyetemet, mert rájöttem, a filmezés az én utam. Hat évvel ezelőtt pedig találkoztam Széll Tamással és Kiss László Ádámmal, és eldöntöttük, létrehozzuk a stúdiót. Így kezdődött…”

– A rendezvényszervezés kapcsán kerültem kapcsolatba a filmkészítéssel – folytatta Kiss László Ádám. – Akkoriban jött divatba a social mediaban, hogy videóval promózzák a programokat, de itthon ezt még nem alkalmazták, én viszont kipróbáltam. Abban az időben még kevés kreatív stúdió volt Miskolcon, nekünk azonban megvolt a technikai hátterünk, Péternek pedig a tehetsége, így elkezdtünk együtt dolgozni.

Azóta már hétre nőtt a stúdió tagjainak a száma: Rási Richárd, Klement Bence, Lengyel Adrián és Kiss-Bíró Csilla is velük dolgozik. Sőt, régi helyüket már kinőtte a csapat, így éppen a napokban költöznek új irodába. Ha a média nem is kapta fel még őket, de a multik sorra keresik meg a kreatív, miskolci fiatalokat. Legutóbb is egy világszabadalomról készítettek reklámfilmet, de esküvőkön is forgatnak. „Szép csendben elvagyunk, dolgozunk, forgatunk. Büszkék vagyunk a Majkával, Curtissel közös munkánkra, a hatmilliós megtekintésre, jó reklám ez a számunkra” – fogalmazott Kiss László Ádám ügyvezető.

 

Almavariációk 2.0; grízesre sikerült a vendégvárás

Még mindig kosárban tornyosodik a zöldalma nálunk. Sőt azóta már mégtöbb került ládába, mert a fa elkezdte ledobni magáról a termést. Éjszakánként halk puffanásra ébredtem, ahogy egy-egy gyümölcs megadta magát a gravitációnak, és pattogott néhányat a betonon. Sajnáltam az ütődötteket, éppen ezért gyors szedésbe kezdtem.

Persze nem csupán ezért, hanem a megtévesztés miatt is. Ede – aki nem ismerné ő egy egyéves kutyaúr – kedvenc kinti játéka egy zöld teniszlabda, de a fáról potyogó zöld gömbök megzavarták, hiszen megtévesztésig hasonlítanak a sportlabdára. Edének mindenképp.

Szóval szedésre adtam a fejem, leszüreteltem az első igazi termést. Igen ám, de újra kellett gondolnom, hogy az almaleves után mit is készítsek belőle. Mivel még mindig tart a kánikula, ezért az almás süti még várat magára, de egy gyors vendégvárót összedobtam.

Nem szeretek kidobni semmit, ezt nagyimtól. Jolikától taultam, örököltem, kinek hogy tetszik. A lényeg, szeretem, ha valamilyen maradékot újra tudok hasznosítani. Most sikerült. A napokban ugyanis megkívántam a grízes tésztát. Nem egy fantasztikus mutatvány elkészíteni – erről majd később -, de nem is mindig ez a lényeg az ételeknél. Finom volt, egyszerű, de maradt pirított gríz. Elszámoltam.

 

Gond egy szál sem, felkarikáztam az almákat, rájuk szórtam a maradék pirított grízt, meg egy kis porcukrot. Tudom, a kalóriák, de ez most sem érdekelt. Vallom, valami vagy finom, vagy fogyaszt…Persze ez csak vicc, vannak finom diétás ételek, de azért legyünk őszinték…

Végül elkészült a finom, de egyszerű vendégváró. Sokáig nem is kellett várnia a vendégeket, mert megérkeztek. Így a beszélgetéshez előkerült egy üveg jéghideg XUXU. AKi nem tudná – én sem tudtam egy hónappal ezelőttig – ez epervelővel ízesített vodka. Az íze isteni, de óvatosan vele, gyorsan fejti ki hatását. De időnként belefér.

A vérvörös, sűrű italból nem maradt, így megúsztam maradék nélkül. 🙂

 

Hófehérbe borul az Avalon az Angyalok estéjén

Legyél Te is Avalon Angyal! A nemzetközi „Be An Angel Day” jegyében augusztus 18-án 19 órától egy estére hófehérbe borul az Avalon Ristorante terasza. Ha még nincs programod aznap estére, érdemes elővenni a fehér ruhákat és irány az Avalon!
Már csak azért is, merta fogyasztás egy részét jótékonysági célra fordítják a szervezők.

A nemzetközi „Be An Angel Day  világmozgalmat huszonöt évvel ezelőtt egy amerikai írónő, Jayne Howard Feldman indította útjára azzal a szándékkal, hogy ezen a napon mindenki gondoljon legalább egy kedves gesztus, egy jó szó, vagy akár egy szívhez szóló apró meglepetés formájában valakire. Az Avalon ennek jegyében egy fehér vacsorát ad a két és fél éves Hanna tiszteletére és támogatására, aki háromszoros agyvérzéssel és véna trombózissal született, mindössze öt százalékos túlélési eséllyel.

A Ments Életet Alapítvány kezdeményezésével, a Váltsd Valóra Te is Egy Beteg Gyermek Álmát programmal, Hanna édesanyja a közösségi portálon találkozott, aki elérzékenyülve ragadott tollat amikor meglátta, milyen sok “álomvarázsló” segít a legtöbbször kórházban fekvő gyermekek kívánságait teljesíteni. Levelében leírta, hogy sajnos a stroke hatására a kislányának a bal oldala sokkal gyengébb, a bal kezét egyáltalán nem tudja használni. Jelenleg még nem tud ülni, állni, menni, csak kúszni a maga tempójában. Rengeteg kínkeservesen nehéz fejlesztésen vannak túl. Rendületlenül küzdenek, hogy Hannából egyszer önálló emberke lehessen. A család igyekszik mindent megteremteni neki, de nagyon nehéz helyzetben vannak. A kislány álma egy multifunkcionális tricikli, hogy ne csak babakocsival tudjanak kimenni sétálni. A háromkerekűvel erősíteni tudnák a hátizmait és a lábait is. Hanna nagyon bízik az Avalon Angyalaiban, reméli, hogy Bogyó és Babócás meséket, játékokat is kaphat. Hiszen amikor kedvenceit látja, akkor nincs baj, nincs sírás, nincs fájdalom.
Az esemény céljához méltóan az Avalon Ristorante kéri vendégeit, hogy fehérben érkezzenek a vacsorára. A vacsorán való részvételükkel a fogyasztásuk húsz százalékát Hanna álmainak megvalósítására és a család támogatására fordítják. A vacsoraest sztárvendége Varga Viktor lesz.


A’la carte kínálatunk mellett különleges fehér menüsorral is készülnek.
https://avalonpark.hu/application/files/5915/3388/5202/angyali_vacsora_menulap_web.pdf
Asztalfoglalás: +36 46 200 245

Almavariációk 1.0; végre a pálmacukor is bizonyíthatott

Szóval megérett az alma a kertünkben. Szép zöld, hibátlan. Jóleső érzés leszedni, kosárba rakni, és azon törni a fejem, mi készüljön belőle.

Itt még csak csábított
Az első ötletem almakompót volt. Úgy, ahogy nagyim készítette, fahéjasan, szegfűszegesen. Emlékszem, az egész lakás boldog, meleg illatban úszott.
De a kompót olyan őszi, téli étel, a hosszú estéken esik jól begubózni egy tál édes, forró almakompóttal. Na de nyáron? Ezért ezt gyorsan elvetettem, még a gondolatát is száműztem. Én még nem akarom az őszt.
S mivel ez az irtózatos kánikula nem csillapodik, hideg levesre vágytam. Így lett a kerti almából leves. Persze nem ilyen egyszerűen – de nem is bonyolult recept alapján -, de elkészült
Mivel egy ideje már a kamrapolcon vár sorsára egy zacskónyi pálmacukor (szerintem kesernyésebb, karakteresebb, égettebb ízű, mint a nádcukor), azt gondoltam, itt az ideje, hogy fejest ugorjon az almalében. Megtörtént. Ettől lett barna a leves, meg persze a fahéjtól, szegfüszegtől. Azt, hogy a fűszerek megszínezték, nem bántam, mert a fehér ételekért nem vagyok oda. Ez is egyik faksznim, a sok közül

A pálmacukros almaleves pirított zabpehellyel
Egy kis habarást kapott a szirupos almalé, és már csak arra kellett várnom, hogy kihűljön a levesem. Közben azon gondolkodtam, milyen ropogós textúrát – annyira trendi most ezt használni egy gasztroblogernek – adhatnék a levesnek. Persze az almadarabok sem főttek puhára, de mégis vágytam valami levesbetétre. Végül a zabpehelyre esett a választásom, és ha már pálmacukor, végigvittem ezt a vonalat az ételemen, ezen pirítottam meg a zabpelyhet. Szerintem telitalálat, azok szerint is, akik kóstolták.
Ez lett tehát az én almavariációm 1.0-ás változata. A kosárban halomban áll még a zöldalma, gondolkodom, mi legyen a következő adagból. (Ötletek jöhetnek) A barátok almás rétest szeretnének. Könnyű nekik, nem ők állnak majd a sütő mellett De hagyom magam rábeszélni.

Megérett a csábításra…

Az alma nekem őszi, téli gyümölcs, annak ellenére, hogy kimondottan kedvelem a nyári változatát is. De valamiért mégis az év második felét idézi az illata. Talán azért, mert annak idején ez volt a gyümölcs, hiszen ősszel és télen csak ritkán jutott banán és narancs az asztalra. Alma meg mindig volt, ezért talán nem is értékeltük olyan sokra.
Nagymamám gyümölcsös kosarában feltornyozva várta sorsát a Jonatán és a Delicsesz. Az utóbbi nem volt a kedvencem, olyan kásásnak éreztem, merthogy az is. De formára kitűnt a többi közül, hiszen piroslott a halomban, és apró kis fodrok díszítették az alját. (Persze ez nem múlt idő, most is.)
A zöldalma valamiért csak később került az utamba, de gyorsan összebarátkoztunk. Savanykás, lédús, finom. Apa pár éve ültetett egy almafát az udvaron. Mivel nem kertész, és köze sincs a kertműveléshez, ezért csak random ásott egy helyet a vékonyka vesszőnek. Egy régi síbotommal támasztotta meg, amit azóta körbe is nőtt a fa törzse. Merthogy a vesszőcskéből mára fa lett, meg termés is. Roskadozik a zöldalmától.
Olyan jó reggelente leugrani egy almáért, leszakítani az érett gyümölcsöt. Kicsit megdörzsölni, beleharapni a roppanós húsába. Vagy éppen a ruhámban tartva felhozni vagy tízet, hogy leves vagy sütemény készüljön belőlük. Szépek, zöldek, ízletesek, meg persze saját.
Kezdem megérteni Évát…