Igazi hőstett volt részemről, hogy ebben a hetek óta tartó kánikulában neki álltam almást sütni. Bevallom, több napig készültem rá lelkileg, végül közkívánatra bekapcsoltam a sütőt. Persze előtte elkészítettem a hozzávalót: zöldalmából lekvárt. Természetesen saját zöldalmából, barnacukorral, pici vízzel, fahéjjal és narancssziruppal. Finom krémes, édes-savanykás masszává főtt a gyümölcs, de igyekeztem, hogy almadarabok is maradjanak benne, jólesik a süteményben ráharapni.
Nem győzöm eleget leírni, mennyire büszke vagyok a sajáttermésű zöldalmánkra. Mennyivel másabb ebből főzni, sütni, vagy csak ebbe beleharapni. A kertben jönni-menni, és ha megszomjazunk, a fáról csak leszedni egy lédús almát vagy körtét, és azzal oltani a szomjunkat. Azért nem árt vigyázni, főleg az ilyen biotermésekkel (ami nálunk annyit jelent, hogy nem sokat foglalkoztunk vele, csak nőtt magától), hiszen ha kívül szép is, belül rohadt is lehet. Találtam is egy ilyet, filozófikus hangulatba kerültem azonnal, bár közhelyes a gondolat, mégis igaz: a tökéletes szép, de nem mindig jó…
Ez persze csak egy jótanács volt, egy kis olvasnivaló, amíg hagyjuk kihűlni az almapürét. Ezt a magában is finom masszát kenjük ugyanis a tésztára. Én most csaltam egy kicsit, mert bolti tésztát használtam, ráadásul linzert. Jó, ez véletlen volt, leveleset szerettem volna, csak a fránya félreolvasás.
Szóval kivajaztam a sütőformát, belehelyeztem a tésztát, igazítgattam, majd megszórtam grízzel, hogy az alma ne áztassa el a tésztát. Addig is a sütőt előmelegítettem, majd azonnyomban a tésztára kanalaztam az almapürét. Elsimítottam, a tetejére hajszálvékony almakarikákat tettem, csak a kinézete miatt, majd megszórtam pálmacukorral. Hadd fogyjon! (Egy korábbi posztban írtam, hogy hónapok óta megvan, de idő kellett mire egymásra találtunk, igazából nem tudtam mire használni).
A felcicomázott almás sütit beraktam a sütőbe, és imádkoztam, minél gyorsabban süljön, és lehűthessem a konyhát. Meleg volt, de az almás illata mindenért kárpótolt. Meg később az íze is. Szerénység nélkül mondhatom, finom lett. S, hogy valami nyári is legyen ebben a desszertben, vanília fagylalttal tálaltam. Tudom, meleg van még, de érdemes megsütni, kipróbálni. Almásra fel!
