Kategória: Írásaim

Mi már két hajléktalant is „eltűntettünk” az utcáról

Bevallom, családom már két hajléktalant is „eltűntetett” az utcáról. Ráadásul megelőztük az október 15-én életbe lépő törvényt, amely a hajléktalanok közterületen való tartózkodását szabályozza, leginkább bünteti. Mi ennél sokkal humánusabb módszert alkalmaztunk, amikor először Lajost – Isten nyugosztalja -, majd Ferikét befogadtuk. Hogy miért tettük? Egyszerűen így alakult.

Évtizedekkel ezelőtt Lajos az utcánk állandó lakója volt. A közelben volt ugyan egy kis lakása, de valamiért a Derkovits utca volt neki az otthon, itt szeretett sétálni, dolgozgatni a kertekben, üldögélni a kerítések párkányán, leginkább a miénken. Mindenhol kapott egy jószót, ételt, meg némi aprót a munkájáért, vagy csak úgy. Lajost ismerősként üdvözölte mindenki, és még azt is elnézték neki, ha időnként a pohár fenekére nézett. Inkább volt az üveg, mint pohár…Ilyenkor mesélt, szomorú mesét. A gyerekéről, feleségéről, arról, hogyan haltak meg mindketten, ő hogyan ápolta őket, és tartotta a lelket magában is, amíg tudta. Később már nem tudta. Elkezdett inni, csúszott lefelé, egészen egy, a Derkovits utca közelében lévő kisházig, ami egy putri szélén állt. Később ez is leégett, Lajos kapott szükséglakást, valahol a Centrum környékén, de ezt nem szerette, inkább az utcánkban aludt.

Megsajnáltuk. Amikor jöttek a mínuszok, Lajost beköltöztettük a ház meleg pincéjébe (vagy sufni, nem is tudom, hogyan nevezzem). Fentről kapta a meleget, tőlünk paplant, párnát, ételt, italt, meleg ruhát. Azt hiszem, boldog volt. Az élet pedig úgy hozta, Lajos nem csak télre, de tavaszra, nyárra, őszre is maradt, több mint öt éven keresztül.

Nem volt könnyű együtt élni vele, lehet, neki sem velünk, de erről nem beszéltünk. Amellett, hogy szorgosan dolgozott a kertben, házkörül, besegített a szomszédoknál is. Rossz szokásától, az ivástól nem tudott szabadulni. Volt, hogy az utca közepén feküdt részegen, az utolsó pillanatban vettem észre, alig tudtam megállni az autóval. Nagy nehezen beültettem az anyósülésre, hazahoztam, és másnap mintha mi sem történt volna…Lajos nem mondott köszönetet, nem is vártuk el tőle. Nem azért fogadtuk be, hogy hálás legyen, hanem azért, hogy ne fázzon, ne éhezzen.

Na ő nem is volt hálás, ha mérges volt ránk, akkor üvöltve szidott minket végig az utca teljes hosszán. Ebből gondolom, velünk sem lehetett egyszerű az élete, de legalább jó helyen volt. Nem bántuk, ha veszekedett, ivott, olyan családtagféle volt, akire az adott pillanatban haragszunk ugyan, de gyorsan megbocsátunk neki.

Hogy Lajos hogyan és mikor tűnt el, nem emlékszem. Úgy tudom, átköltözött a Centrum közeli lakásába. Pár év múlva hallottam, meghalt. Akkor könny szökött a szemembe, megsírattam…Tudtam, neki jobb így, végleg elköltözött az utcáról.

Néhány évvel ezelőtt újabb lakótársunk lett, Ferike. Az utcán pénzt kért, mi meg mondtuk neki, jöjjön a kertbe dolgozni, és kap. Jött, kapott és egy év múlva beköltözött Lajos régi helyére. Akkor még nem volt összkomfortos a sufni, de mára áram is van, hogy télen tudjon fűteni, éjjel tudjon olvasni, na meg telefont tölteni Ferike.

Neki is megvan a története. Hallottam már tőle is, a gyermekvárosi nevelőjétől is, ismerősöktől is. Mindig mást. Nem érdekel. Egy biztos, nem jó dolgában él az utcán, az ítélkezés pedig nem az én dolgom…

Jelenleg vele élünk egy házban, és ahol jut kettőnek, ott jut még egynek is. Tudom, ez közhely, de mi mindig úgy alakítjuk, hogy tény legyen.

Szóval az utcáról mi si „eltakarítottunk” két hajléktalant. Humánusan, megoldást keresve, találva. Lehetőséget adva. Megérte? Nem kérdés. Csak így éri meg.

A jövő szakácsait, cukrászait toborozták Miskolcon

Mi volt Mátyás király kedvenc étele, amit burgonyával szeretett enni? Hús, vagy valami halféle? A kérdést hallva eszünkbe jutnak a reneszánsz kori lakomák, a gazdagon megrakott királyi asztalok. Egy valami azonban nem jut eszünkbe, hogy a kérdés ravasz, fogós, hiszen igazságosként emlegetett királyunk 1490-ben halt meg, Amerikát pedig 1492-ben fedezték fel. Na, de mi itt az összefüggés? Csupán annyi, hogy a burgonya a tengerentúlról érkezett hozzánk, azaz Mátyás király még nem ismerhette ezt a zöldségfélét.

A fenti kérdést Bajusz Gergely, az Avalon Ristorante gasztronómiai igazgatója tette fel a Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyolcadikos diákjainak. A történet elnyerte a fiatalok tetszését, de az igazi cél az volt, hogy a vendéglátó szakma iránt keltse fel az érdeklődést. Éppen ezért szervezte a rendkívüli tanórát a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) megyei szervezete. A Kazinczy iskola a roadshow első állomása volt, a későbbiekben más általános iskolákba is ellátogatnak, hogy segítsenek a pályaválasztás előtt álló fiataloknak dönteni.

Az első órán Bajusz Gergely mellett Zsufosné Pálfi Edina, az MNGSZ megyei ügyvezetője, Antal Gábor, a szövetség megyei elnöke, Hegedűs István, a Végállomás Bistorante séfje és dr. Lenkeiné Sebők Erzsébet, mint amatőr cukrász vettek részt.

Antal Gábor arról mesélt a diákoknak, hogy 1996-ban végzett a Szentpáliban, és életében volt egy kitérő is, amikor nem szakácsként, hanem autókereskedőként dolgozott. Többen kérdezték tőle, miért tért vissza a vendéglátásba, de egyszerű a válasza, szereti a szakmáját. „Érdekes emberekkel találkozom, olyan versenyekre jutottunk ki, ahol még nem is járt magyar csapat. Arról nem beszélve, hogy sok ismert, híres embernek főzhettem már” – sorolta az elnök.

Mint fogalmazott: a vendéglátás gyönyörű szakma, igazi művészet.

– Rögös volt az út, mire eljutottam oda, ahol most vagyok – kezdte Hegedűs István. – Rengeteg munkát kellett fektetnem a szakmámba, de mindez idővel megtérül. Összetett, komplex feladat a vendéglátás. A vendég csak az elé rakott tányért látja, de azt nem, e mögött mennyi munka, tanulás, együtt dolgozás van.

„14-15 évesen nehéz eldönteni, hogy az ember mi szeretne lenni, nekem se ment elsőre – ezt Bajusz Gergely mondta a diákoknak. – Helyettem is a szüleim döntöttek, először rendőr szakközépbe mentem, édesapám példáját követve. De a sors hamar megmutatta, nekem mi az utam. Édesanyámnak ugyanis étterme, kávézója volt Olaszországba, kimentem hozzá, és ott kezdtem el megtanulni a szakmát. Ma már száz ember munkáját felügyelem, főleg szakácsokét, felszolgálókét. Azt gondolom, aki ügyesen végzi a munkáját a vendéglátásban, az meg tud élni belőle. Nagyon ajánlom ezt a hivatást a fiataloknak.”

Bajusz Gergely azt is hangsúlyozta, egy jó pincér nem csupán kiszolgáló személyzet, hanem felszolgáló, aki ismeri a törzsvendégek szokásait, aki tud beszélgetni, tud ajánlani, megtalálja a hangot a vendéggel. Nem csupán bután felírja a rendelést, amit diktálnak neki – tette hozzá.

Sebők Erzsébetet már többször bemutattam, legutóbb akkor, amikor kiderült, indul egy angol cukrászversenyen. Böbe a cukrászmesterség szépségeiről beszélt a gyerekeknek, elmondva, ő 62 éves volt, amikor megismerkedett a szakmával. „Ez egy csodálatos szakma, ha még egyszer kezdhetném, biztos ezt választanám” – hangsúlyozta. Elmondta, az elmúlt hat évben számos tanfolyamon, kurzuson részt vett, hogy fejlessze magát, és versenyről még nem jött el díj nélkül. „Vallom, tudás nélkül nem lehet semmit alkotni. Boldog vagyok, nem hiába áldoztam a cukrászat megismerésére sok energiát, időt és pénzt. Azt gondolom, ha az ember választ magának egy szakmát, azt szeretni, tisztelni kell, és soha nem szégyen tanulni, kérdezni” – fogalmazott.

Harmony Day: egy nap, amikor harmóniába került a test a lélekkel

A nap, amikor a test és a lélek összeér, ezt ígérték a szervezők, amikor meghirdették a Harmony Day-t. Ígéretüket betartották, hiszen vasárnap tucatnyi előadó, számos egészségügyi szűrővizsgálat, edzések, egészséges ételek, stílustanácsadás várta ingyenesen a látogatókat a Tudomány és Technika Házában. Az eseményre több mint kilencszázan regisztráltak, és csaknem ennyien el is jöttek a meghirdetett programokra. A nap végén pedig csaknem kétszáz környezetbarát lufi emelkedett a magasba, szimbolizálva, hogy a részt vevők elengedték a gondjaikat, problémáikat. Felemelő érzés volt, de igazából már csak hab a tortán a számos érdekes, fontos, értékes gondolatokat megfogalmazó előadások után.

A Harmony Day-t Szilágyi Nikolett (nyitóképünkön), a Szupervumen főszerkesztője, tulajdonosa szervezte, az Első Miskolci Lions Club, a Tudomány és Technika Háza, a Rádió1, a Macroklinika, az Észak-Magyarország, a BMW Miskolc Motors, a Kellys Hungary, a Legelsősegély Alapítvány és a Viva Vitamin Water támogatásával.

A miskolci közönség találkozhatott Lippai Mariannával is, aki nek kislányáról öt és fél évesen kiderült, hogy halálos beteg, nyolc év küzdelem után el kellett engednie. Akkor megígérte a kis Dominikának, hogy boldog lesz. Mert új életet kezdeni, új városba költözni, új embereket megismerni, újra szerelmes lenni és újra férjhez menni. Motivációs előadásokat tart országszerte az „életből”, a megtapasztalásaiból, a túléléséből és szeretetből, vasárnap – most először – Miskolcon hirdette a boldogságot.

Az egészség komoly dolog, de ahhoz, hogy megőrizzük, nevetésre, jókedvre is szükség van. Ebből is kaptak a látogatók egy jóadaggal, hiszen a Dumaszínház humoristája, Bellus István is beszélt arról, mennyire él tudatosan, egészségesen.

Az előadások mellett 20 perces mini coachingokon, Szász Kata executive és életvezetési coach volt a vendégek segítsére. A Magyar Vöröskereszt véradással települt ki, csaknem két tucatnyian adtak vért a helyszínen. Illetve kiscsoportos edzéseket is tartottak:  GYMSTICK órát tartott Czégel Erika, iron boxot pedig Buczkó Peti, de  volt funkcionális edzés és jóga is.

Szilágyi Nikolett azt ígérte, a Harmony Day-t országszerte megrendezi, de jövőre is lesz Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában.

 

Fotók: Rogosz Péter

Juhász Magda verse volt az idei fesztivál slágere – kicsik, nagyok jöttek, szavaltak, nyertek

„Anyu kérdez, apu faggat: – Ellenőrződ hová raktad?” – szinte már kívülről fújom Juhász Magda Hová lett az ellenőrző? című versét. Nem véletlen, hiszen a szombaton, Hernádszentandráson megrendezett XII. Hernád-völgyi Tehetségkutató Fesztivál egyik slágere volt ez a vers. Alsósok, felsősök szívesen választották előadásukhoz,  és érdekes volt látni, hallani, ahogy a diákok különféle módon tették magukévá a vidám verset. De Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály költeményeit is hallhatta a közönség, valamint kortárs költők verseit, például Vesztergom Andrea: Nagy kislányok titkai című versét.

Olyan szerencsés voltam, hogy Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere engem kért fel egyik zsűritagnak, így tucatnyi tehetséges fiatal előadását meghallgathattam. Zsűritársaim voltak: Szabadi Emőke, a Kassai Thália Színház színművésze, Gazdik Zoltán, a helyi alapítvány tagja, valamint a polgármester. A versenyre több mint harminc kisiskolás nevezett, voltak köztük, akik bátran álltak színpadra, látszott rutinosak a szereplésben, voltak, akik félve kezdték el a verset, izgultak, féltek a színpadon. És találkoztunk több meglepetéssel is, olyan diákkal, akinek a színpadi szereplést adott egy pluszt, ott kezdett el „élni”, kinyílt, profi módon szavalt, hangsúlyozott, átélte, megélte a választott költemény mondanivalóját.

Mondhatom, nehéz helyzetben volt a zsűri, főleg a nagyobb korcsoportnál. Ebben a kategóriában ketten indultak, két teljesen különböző karakter, két teljesen különböző tehetség. Bevallom, nem tudtunk dönteni, így a fesztivál történetében először megosztott első helyezést osztottunk ki.

 

Amíg a zsűri visszavonult a döntéshozatalra, a Diri-Dongó együttes gondoskodott a jó hangulatról.

A XII. Hernád-völgyi Tehetségkutató Fesztivál díjazottjai:

Vers-kategória (2018. október 13.):

I. korosztály:
1. Madácsi Boglárka (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
2. Saláta Mátyás (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
3. Plaszkó Petra (Ilosvai Selymes Péter Általános Iskola és AMI – Abaújszántó)
Különdíj: Horváth Dzsasztin Junior (Gárdonyi Géza Általános Iskola – Forró)

II. korosztály:
1. Harkály Dzsesszika Melinda (Arany János Általános Iskola – Ináncs)
2. Üveges Réka (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
3. Lengyel Simon (Arany János Általános Iskola – Ináncs)

Különdíj: Cservák Regina Réka (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
Különdíj: Piák Anna Petra (Zrínyi Ilona Általános Iskola és AMI – Encs)
Különdíj: Üveges Hunor (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
Különdíj: Veres Gabriella (Gárdonyi Géza Általános iskola – Halmaj)

III. korosztály:
1. Dudás Flóra (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
2. Szepesi Anna (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)

IV. korosztály:
1. Glonczi Péter (Gárdonyi Géza Általános Iskola – Forró)
1. Zsigmond Gábor (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)

 

Az Avalon Park hotelje lett az év tematikus szálláshelye

A miskolctapolcai Avalon Resort & SPA számos hazai és nemzetközi díjat tudhat már magáénak. Rangos elismeréseinek listája ezúttal a Gastro & Hotel Design Award kiemelt kategóriájának elnyerésével bővült, amivel büszkén viselheti immáron „Az év legjobb tematikus szálláshelye” címet is!

A Gastro & Hotel Design Award Magyarországon az egyetlen olyan nemzetközi szinten mért megmérettetés, amely átfogó módon közelít a dizájnhoz, és annak minden területét értékeli a vendéglátó- és szállodaiparon belül. A hazai HORECA szektor területén egyedülálló versenyen a beadott pályaműveket idén is ismert, nemzetközi szakemberekből álló zsűri értékelte.

Az idei rekordszámú, 80 pályázó közül a miskolctapolcai Avalon Park szállodája azonnal belopta magát a szakmédia képviselőinek szívébe. Egyedülálló szolgáltatásai és a park dolgozóinak messze földön híres vendégszeretete révén nem volt kérdéses a győzelem. Nincs még egy – az Avalon Resort & SPA-hoz – hasonló hotel, ami olyan szórakozási lehetőségeket biztosít, mint például az 561 méter hosszú elektromos gokart pálya, a szabadtéri, 2500 négyzetméteres játszópark, a közelmúltban “Közép-Európa legjobb olasz konyhája” címet elnyert étterem, vagy az elsősorban street food és grillezett ételeket kínáló Sörkert. Az aktív kikapcsolódást nyújtó szolgáltatások mellett az erdei környezetben található szálloda bel- és kültéri wellness részlege is tökéletes nyugalmat áraszt, ahol garantált a testi-lelki feltöltődés.

A versenynek idén is kétfordulós elbírálási menete volt, és a magas rangot adó, független bírálatot biztosító eljárás is folytatódott – a hazai zsűritagok mellett a világon ismert és elismert szakmai nagyságok is részt vettek a pályázatok elbírálásában. A zsűri munkáját idén is Varró Zoltán több díjjal kitüntetett designer, belsőépítész vezette. Az ünnepélyes díjátadóra a Larus Étterem és Rendezvényközpontban került sor, ahol több, mint száz fő volt jelen és a shortlistesek, díjazottak egy elegáns gálavacsora keretén belül vehették át a kitüntetéseket.

„Rendkívül nagy megtiszteltetés számunkra, hogy egy ilyen rangos szakmai zsűri, egy ilyen rangos mezőnyben, minden kétséget kizáróan a mi szállodánkat gondolta „Az év legjobb tematikus szálláshelye” cím méltó tulajdonosának. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az Avalon Resort & SPA mindenkinek a nyugalom szigetét jelentse, ahol teljes mértékben kikapcsolódhat és új erőre kaphat a Bükk lombkoronái között. A sok munka ismét meghozta a gyümölcsét, ami ezúttal is csak további motivációt és löketet ad vendégeink minél profibb kiszolgálásához!” – nyilatkozta az Avalon Resort & SPA szállodaigazgatója, Poncsák Pál.

Élete legnagyobb megmérettetésére készül több kilónyi csokoládéval

Mestercukrász vagy amatőr? -tettem fel a kérdést még 2016-ban, amikor először írtam Sebők Erzsébetről (Böbéről). Azóta számomra egyértelművé vált a válasz: mestere a cukrászatnak. Ráadásul már nem is „csak” Sebők Erzsébet, hanem dr. Lenkei Ferencné.

Böbét évek óta ismerem, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Facebook oldalán sorra osztja meg az általa – ahogy ő fogalmazott – csakúgy összedobott sütemények fotóit. Ez az összedobás azonban koránt sem egy átlagos munka, hiszen igazi remekművek születnek a keze alatt. A képeket látva nagyon sokáig győzködtem Böbét, hogy bemutathassam őt és tortáit. Mindig megköszönte az érdeklődést, de elutasító választ kaptam. Igazából már feladtam a próbálkozást, majd egyszer rám írt: „Azt szeretném kérdezni, hogy még mindig szeretnél-e írni rólam…” A válaszom persze, igen volt.

Ennek már két éve, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Még mindig meg tud lepni a tortacsodáival, és ámulattal nézem azt is, hogy 68 évesen mennyi energia, tanulási vágy, az újdonságok iránti érdeklődés van benne. Arra a bizonyos i-re a pontot, vagy stílusosabban arra a bizonyos tortára a habot azonban egy közelmúltbeli Facebook-bejegyzése tette fel: „Bocsánat, de ezt a nagy örömömet meg kell osztanom Veletek! Meglepetésemre ezt a megosztást láttam, ami számomra óriási! Merjünk nagyot álmodni, én is ezt teszem, a 2016-os VB-selejtező óta. Két éve álmodozom és Mónika barátnőmmel sokszor beszélünk, hogy milyen jó lenne, ha egyszer kijuthatnánk egy „kisebb” külföldi versenyre. És láss csodát, ez nekem most megadatik, amit egy jó Tündérnek köszönhetek, aki nem más mint Sylvia Elba! Köszönöm!…”

Kíváncsi lettem, mi is ez a verseny, és hogyan jutott idáig Böbe. Ő pedig szívesen mesélt: „Birminghamben minden évben megrendezik a világ legnagyobb tortadekoráló versenyét, ahol a profik, amatőrök, gyerekek kicsik és nagyok mérettetnek meg, és ezen közel kétezer versenyző vesz részt. Az álmom az volt, hogy egyszer kijussak erre a versenyre, persze csak, mint néző. Megkértem Sylvia Elbát, az első magyar Cake Internacional zsűritagját és junior nagykövetét – akit tortaversenyeken ismertem meg -, hogy segítsen bejutnom a versenyre. Először 2016-ban hallottam erről a megmérettetésről, azon a világbajnokságon, ahol 11. lettem. Sylvia pedig segített, igaz, nem úgy, ahogy én elsőre gondoltam…Ő arra gondolt, ha már kimegyek, miért ne versenyezhetnék. Én meg egyik nap megnyitom a Facebookot és látom, elintézte, hogy kint lehessek a versenyen, mint versenyző. Mini csokoládé artisztika kategóriában nevezett engem. Nagyon hálás vagyok neki, de egyből bedobott a mélyvízbe” – mesélte Böbe.

A verseny november elején lesz, addig – illetve október közepéig – Böbének el kell készítenie egy csokoládé alkotást. Már tudja is, mi lesz az, de nem árulta el. Annyit mondott, minden nap dolgozik rajta, és valószínű, két kiló csokoládé kell a teljes szoborcsoporthoz, ami öt figurából áll majd.

– Életem legnagyobb megmérettetése vár rám – tette hozzá. – Bevallom, a sütés már nem vonz annyira, mint a csokoládé szobrászat, most ebben látok lehetőséget, kihívást. Őszinte leszek, az eddigi eredményeim alapján, kicsit büszke vagyok magamra.

A kezdet:

  1. szeptemberében, Böbe elhatározta, hogy barátnője születésnapjára készít valami különlegeset. „Mivel pink táskamániás, kitaláltam, sütök neki egy rózsaszín tortát, aminek táska formája lesz. Nem tudtam, hogy kezdjek neki, de végül megcsináltam” – mesélte. Ez volt az első formatortája, és innen nem volt megállás. Késztetést érzett, hogy újabb és újabb tortákat találjon ki, készítsen el. Férje, dr. Lenkei Ferenc pedig biztatta, és mai napig legnagyobb rajongója. Büszkén mesélte, hogy Erzsébet korábban festett, szobrászkodott, amatőr festőként képeit kiállították a sátoraljaújhelyi művelődési házban. Ezen kívül korongozott, próbálkozott tűzzománccal, kézügyessége tehát adott volt.

Férje ötlete volt az is, hogy Erzsébet induljon tortaversenyen, így 2013-ban benevezett a Palotáson megrendezett versenyre. Ezt követte a többi, majd Farkas Vilmos cukrász tanfolyamára is beiratkozott, hogy még inkább megtanulja a tortakészítés csínját-bínját, trükkjeit.

A versenyeken kívül persze a családnak is süt, ünnepekre mindig kerül valami Böbesütőjéből. Ő maga azonban nem kóstolja meg a tortákat, nem szereti az édességet, csak készíteni.

 

 

Miskolci fiatalok forgatták Majka, Curtis és Király Viktor legújabb slágerét

Éppen csütörtök reggel érte el a hatmilliós megtekintést Majka, Curtis és Király Viktor legújabb videoklipje, a Füttyös a YouTube-on. Mindezt két hét alatt sikerült véghez vinni, ami országos rekordnak is számít. Nekünk, miskolciaknak pedig külön büszkeség, hogy a népszerű trió legújabb klipjét egy miskolci csapat, a Vision Studio forgatta. Nem ez az első alkalom, hogy a Majka és Curtis formáció velük dolgozott, de valamiért mégis ez szólt eddig a legnagyobbat a közös munkák közül. De ezt már a forgatás alatt is érezték, tudták, ez siker lesz.

– Két hétre utaztam ki Majkáékkal Amerikába, ebből az első hét a nyaralásról szólt – mesélte a 24 éves Elek Péter, aki a stúdió egyik alapító tagja. – Majd Los Angelesben és Las Vegasban forgattunk, Majka elmondta az ő koncepcióját, amit vegyítettem a saját elképzeléseimmel, majd közösen kitaláltuk a helyszíneket. Már a zenét meghallva tudtam, hogy ez siker lesz, amikor pedig felvettem Curtis jelenetét, akkor biztos voltam benne, a klip is jó lesz. Király Viktorral már itthon forgattunk, ott már Klement Bence is dolgozott a filmen. Direkt ez a kontraszt volt, hogy Majka, Curtis Amerikában, Viktor pedig itthon, a panelok közt énekel. A klipet szakaszonként raktam össze, kint vágóképeket is készítettem, és ahogy egyes részeket átküldtem Majkáéknak, mindent rendben találtak, már elsőre tetszett nekik a film.

A Vision Studio már évek óta dolgozik Majkával és Curtissal, első miskolci fellépésüket is ők rögzítették. Majd 2015-ben leforgatták a Test örexik című dalukhoz a videoklipet Szicíliában, később a Hatodik emelethez is ők készítették a filmet.

„A miskolci és a nyíregyházi egyetemi napok szervezésében vettem részt, mint rendezvényszervező, így ismerkedtem meg Majkával és Curtissel” – ezt már Kiss László Ádám ügyvezető mondta, aki megálmodta és meglátta a lehetőséget egy kreatív videostudio megalapításában. Az évek alatt több koncertfilmet, turnévideókat is készítettek a zenekarnak. „Valamiért mégis ez a mostani klip szólt nagyot, bár annyira még nem érezzük, hogy a stúdiónk is reflektorfénybe került volna. De az biztos, ez fantasztikus reklám a számunkra” – mondta Kiss László Ádám.

Elek Péter a stúdió megalapításáról is mesélt: „Hat évvel ezelőtt állt össze a csapat, de nevet csak három éve adtunk magunkak. 11 éves koromtól érdekel a filmkészítés. Általános iskolában fényképezőgéppel forgattam egy 20 perces kisfilmet, ami a napomat mutatta be. Ez valahogy eljutott az osztályfőnökömhöz is, és annyira tetszett neki, hogy hetedikben felkértek, tartsak média szakkört az iskolában. Később a Zrínyi Ilona Gimnáziumba mentem, majd a Miskolci Egyetemre gazdász szakra. Fél év után azonban ott hagytam az egyetemet, mert rájöttem, a filmezés az én utam. Hat évvel ezelőtt pedig találkoztam Széll Tamással és Kiss László Ádámmal, és eldöntöttük, létrehozzuk a stúdiót. Így kezdődött…”

– A rendezvényszervezés kapcsán kerültem kapcsolatba a filmkészítéssel – folytatta Kiss László Ádám. – Akkoriban jött divatba a social mediaban, hogy videóval promózzák a programokat, de itthon ezt még nem alkalmazták, én viszont kipróbáltam. Abban az időben még kevés kreatív stúdió volt Miskolcon, nekünk azonban megvolt a technikai hátterünk, Péternek pedig a tehetsége, így elkezdtünk együtt dolgozni.

Azóta már hétre nőtt a stúdió tagjainak a száma: Rási Richárd, Klement Bence, Lengyel Adrián és Kiss-Bíró Csilla is velük dolgozik. Sőt, régi helyüket már kinőtte a csapat, így éppen a napokban költöznek új irodába. Ha a média nem is kapta fel még őket, de a multik sorra keresik meg a kreatív, miskolci fiatalokat. Legutóbb is egy világszabadalomról készítettek reklámfilmet, de esküvőkön is forgatnak. „Szép csendben elvagyunk, dolgozunk, forgatunk. Büszkék vagyunk a Majkával, Curtissel közös munkánkra, a hatmilliós megtekintésre, jó reklám ez a számunkra” – fogalmazott Kiss László Ádám ügyvezető.

 

Az Avalon Ristorante lett Közép-Európa legjobb olasz étterme

A miskolctapolcai Avalon Ristorante nyerte el Közép-Európa legjobb olasz étterme címet 2018-ban. Július 14-én osztották ki a World Luxury Restaurant Awards idei díjait Belfastban, amellyel a világ legkiválóbb gourmet ételeket és exkluzív szolgáltatást nyújtó éttermeit részesítik elismerésben. Idén az észak-írországi Galgorm Resort&Spa-ban hirdették ki a díjazottakat, ahol az Avalon Ristorante két kategóriában is a legjobbnak bizonyult: bezsebelte a legjobb olasz konyha és legszebb belsőépítészeti megoldásokkal rendelkező étterem címet Közép-Európában.
A World Luxury Restaurant Awards-ot minden évben a vendégek és a szakma kiválóságainak szavazatai alapján ítélik oda a legjobbaknak. Idén 84 kategóriában osztották ki a díjakat. A miskolctapolcai Avalon Ristorante autentikus „olasz konyha” és „belsőépítészet” kategóriákban nevezett a World Restaurant Luxury Awardsra. Várakozásokhoz mérten mindkét díjat sikerült elnyernie, így a „World Luxury Italian cuisine” és a „Luxury Interior Design/Architecture” kategóriában is regionális győztes lett. A díjat az Avalon Ristorante két séfje, Albók Gyula és Szepesi Gábor vette át a Belfastban megrendezett ünnepélyes átadón, amelyre 42 országból érkeztek a díj várományosai.

“Óriási élményben volt részünk ezen a hétvégén, még talán teljesen fel sem dolgoztuk a történteket. Úgy érzem most érett be a
munkánk gyümölcse!” – mondta Szepesi Gábor creative séf hozzátéve azt is, hogy ez az elismerés óriási erőt ad a csapatnak és tudják, az idő előrehaladtával még jobbak és jobbak lesznek. Albók Gyula executive séf örömmámorban úszva nyilatkozta, milyen fantasztikus érzés volt a vörös szőnyegen végigvonulva átvenni a nemzetközi kitüntetést. “Karrierem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor az Avalon Ristorante nevét meghallottam a ceremónián a regionális nyertesek között. Hatalmas boldogsággal töltött el, hogy részt vehetünk egy ilyen nívós rendezvényen, ráadásul hatalmas siker ez az Avalon Park gasztrocsapatának.”


Az Avalon Ristorante 2015 novemberében nyitotta kapuit. Az étterem különlegessége a munkatársak elképesztő profizmusában és vendégszeretetében rejlik, melyhez párosul a gyönyörű erdei környezet és persze a fantasztikus ízharmónia, melyet az ételek nyújtanak. Nem csoda, hogy szeretik a vendégek a miskolctapolcai kulináris gyöngyszemet és a legjobbnak szavazták meg a nívós nemzetközi versenyen. Az ételek szívvel-lélekkel készülnek és kerülnek fogyasztóik elé, az étterem belsőépítészeti megoldásai a luxust tükrözik, az ízek, a tálalás pedig „maga a csoda”, idézve több vendég szavait is. Mindezt a gasztronómiai élményt csodás környezetben, a Bükk szívében élhetik át a gasztro-rajongók.

Az Avalon csapata Siófokon is tarolt: a mérleg egy arany, egy ezüst

Egy arany és egy ezüst érmet sikerült megszereznie az Avalon Ristorante csapatának a közelmúltban, Siófokon megrendezett Települési Ízek Versenyén. A megmérettetés a Nemzeti Regatta keretében zajlott, és összesen 52 város képviseltette magát. A miskolci önkormányzat felkérésére a várost az Avalon tízfős csapata képviselte, Szepesi Gábor séf újdonságokkal készült a versenyre. Négy kategóriában lehetett nevezni: grillezett hal, grillezett hús, egytálétel és komplett menüsor. Az Avalonosok mind a négyben indultak, illetve csak indultak volna, mert a teljes menüsor összeállítását rajtuk kívül nem vállalta senki, így az a versenyszám elmaradt. (Megjegyzem, egyedüli nevezőként valami jutalmat érdemelt volna a csapat.)

Bajusz Gergely, az Avalon Ristorante gasztronómiai igazgatójától megtudtuk, mivel a helyi ízeket kellett megjeleníteniük, azt kellett valamilyen módon visszaadni az ételeken kereszül, ezért ők perecesi pisztrángot készítettek, bükki szarvasgerincet grilleztek és tiszai harcsaragut főztek, amelyet mediterrán ízekkel gazdagítottak. „A harcsaraguhoz természetesen frissen kifogott halat használtunk, de került a raguba homár, tintahal, polip, rák, kagyló. A perecesi pisztrángot zöldségekkel sütöttük, azzal tálaltuk, sütés közben pedig egy helyi pincészet, a Gallay borászat borával locsoltuk a halat. Ezekről a borokról érdemes tudni, hogy a Pingyomon és Nyékládházán termesztett, azaz Miskolc környéki szőlőkből készülnek. A szarvasgerincet friss vargányával kínáltuk. Emiatt a balatoni utunk kicsit hosszabbra, 5,5 órára sikerült, mert Kácson megálltunk, hogy frissen szerezzük be az erdei gombát. Ez utóbbi ételünk olyan jól sikerült, hogy aranyérmet kapott a csapat, a pisztránggal pedig ezüstöt sikerült szereznünk. Érdemes megemlíteni, hogy a szarvashoz a szomolyai Attila pince Syrah nevű borát, a harcsaleveshez pedig a tokaji hegyvidékről származó Béres pezsgőt tettük” – sorolta Bajusz Gergely.

Az Avalon csapata már a tálalással is elnyerte a közönség tetszését, nem véletlen, hogy a legtöbben az ő standjuk előtt sorakoztak, mindenki meg akarta kóstolni a díjnyertes ételt, meg az étterem pékségéből kikerült, frissen sütött ropogós kenyereket. Ráaádásul a miskolciak egy plusz étellel is készültek, a vargányából ugyanis reggelire gombás-hagymás rántottát sütöttek. Ez is szinte azonnal elfogyott.

– A legtöbb csapat prököltöt, levest készített, ami a zsűrizés szempontjából sokkal könnyebb volt – mesélte Bajusz Gergely.- De nekünk frissen kellett sütnünk a halat és a szarvasgerincet is, ezért ez is pontosságot, odafigyelést igényelt.

Mindenesetre úgy tűnik, az Avalonosok jól időzítettek, és megmutatták, miért érdemes Miskolcra jönniük a vendégeknek.

Vasárnapi piknik a Népkertben: húsleves „csavarral”, csillagánizzsal

Hogy nálunk mi lesz a vasárnapi ebéd? Úgy tűnik, nem valami hétköznapi, bár a vasárnapi húsleves nem marad el. Igaz, az sem hagyományos , hanem vietnámi formában kerül az asztalra, ráadásul nem is az asztalra kerül. Most vasárnap ugyanis a Népkertben fogyasztjuk el az ebédet, hiszen először rendezik meg a Miskolci Pikniket, ahol a város éttermei, cukrászdája és számos borászat is bemutatkozik. A programot a Miskolci Gasztro Klaszter rendezi, amit az encsi Anyukám mondta étterem és a miskolci Pizza, Kávé, Világbéke egyik tulajdonosának, Dudás Szabolcsnak az ötlete alapján hívtak életre. A klaszterhez csatlakozott A Leves Gasztroműhely, a Végállomás Bistro és Restaurant, a Vigadó, a Desszertem Cukrászműhely, a Drót Bisztró és a lillafüredi Tókert étterem. A vasárnapi pikniken azonban az ételek mellett italok is várják a vendégeket: Sándor Zsolt organikus pincészete és a Barkland borászat gondoskodik a finom italokról.

De visszatérve, mit is fogyaszthatunk vasárnap. A Leves Gasztrműhely hozza a húslevest, persze egy kis „csavarral”: vietnámi pho levest készítenek az alkalomra. A kacsahús mellett csillagánizs, fahéj is ízesíti majd a különleges tésztával jól megrakott levest. De nyárra gondolva – bár nem tudni, az idő milyen lesz hétvégén -, egy hideg levessel is megkínálják a látogatókat: katalán gaspacho készül a gasztroműhely „előadásában”.

A Drót Bisztró séfje barbecues csirkét süt, amit tortilla tekercsben tálalnak. A Pizza, Kávé, Világbéke természetesen pizzával érkezik: utazó kemencéjükben igazi nápolyi margharita pizzát sütnek majd, amit érlelt sonkával is lehet kérni. A Végállomás standjánál ragacsos malacoldalast kínálnak, kovászolt zöldbabbal. A Tókert séfje egy magyar klasszikust „hangol át”: bográcsos lecsóval, rostlapon sült szűzérmével és krumplilángossal várják a vendégeket. A desszertet a Desszertem készíti: meggyes-cseresznyés pitét, laktóz- és gluténérzékenyeknek pedig passio gyümölcskrémet.

A csütörtöki sajtótájékoztatón ízelítőt is kaphattunk a finomságokból, meg a piknikhangulatból. Kipróbálhattuk a szalmabálákat, amik ülőalkalmatosságként szolgálnak majd, de aki akar, az akár egy pokrócra is leheveredhet a város parkjában. Kellemes hétvégi programnak ígérkezik a piknik, már csak a jó időt kellene elhívni díszvendégnek.