Csak mesél és mesél. Pörög ezerrel. Mindenkihez van egy kedves szava, és mindenkinek van hozzá is egy. Ülünk az Angel benzinkút teraszán, szőke fürtjeit fújja a szél, igazi szupervumennek tűnik. Később kiderül, Tóth Eszter Anna tényleg az. Miközben a HELL-csoport számos PR feladatát tartja kézben, szinte naponta ingázik Miskolc és Budapest között, nem mellesleg pedig egy 18 éves fiú édesanyja. Közben pedig igazi nő, aki ha kell, újra és újra megtalálja önmagát mind a magánéletben, mind a munkájában. Most épp lelkesen mesélt a szupervumen.hu portálnak arról, hogy milyen élőben Bruce Willis, és milyen volt vele forgatni a HELL reklámfilmjét.
SZ.V.: Amellett, hogy a HELL életében nagy dolog, hogy egy hollywoodi sztár reklámozza a terméküket, gondolom neked sem minden napos, hogy Bruce Willis-szel tölthetsz egy napot?
T.E.: Valóban nem, de már maga a szerződtetése sem volt egyszerű, annak a megszervezése is kihívás volt a csapatunknak. Tudtuk, hogy 10 óra áll rendelkezésünkre, azzal együtt, hogy a színész elindul otthonról és hazaér, tehát ennél is kevesebb jut majd a forgatásra. Ennek ismeretében kértünk fel hazai és New York-i reklámügynökségeket arra, hogy készítsenek forgatókönyvet. Sokféle érkezett, a legtöbb azonban megvalósíthatatlan volt az időbeosztás miatt. Tudtuk, egy dobásunk van, és tudtuk, mit akarunk: a HELL és Bruce Willis legyen a fókuszban. Végül egy céges értekezleten dőlt el, mi lesz a reklámban. Egyik cégvezetőnk odament a hűtőhöz, kivett egy HELL-t…igen, ez kell nekünk, döntöttük el. Mivel egy napunk volt a forgatásra, mindent előkészítettünk és a dublőrjével leforgattuk a jeleneteket és beállítottunk mindent a nagy napra.
SZ.V.: Hogy jutottatok el Bruce Willis-ig?
T.E.: Mindenképp olyan sztárt akartunk, akit mindenki ismer. Több név felmerült, de végül ő maradt. Nem volt egyszerű feladat megszerezni, hiszen naponta 8-10 forgatókönyvet kap, ráadásul reklámfilmeket nem is nagyon vállal. Ezért olyan levelet kellett írni, ami felkelti az érdeklődését. Sikerült…Azt azonban érdemes tudni, hogy az első kapcsolatfelvételtől a forgatásig 600 e-mailt váltottunk csak Bruce Willis menedzsmentjével, az ezzel kapcsolatos belső levelezéseinket már nem is számoltuk…Ez a munka nekünk is új volt, 50 országban indult el a kampányunk, és azt kell mondani, a közönség imádja, de Bruce-nak is bejött a HELL. Még a forgatás előtt küldtünk ki neki kóstolót, munka közben is többször belekortyolt, pedig a szerepe szerint elég lett volna csak kivennie a hűtőből. Végül a HELL-es hűtőket, meg a benne lévő energiaitalokat is elkérte. Vitt belőle haza, meg a következő forgatására.
SZ.V.: Mikor kerültél a HELL-hez?
T.E.: Öt évvel ezelőtt, akkor PR-menedzserként kezdtem, majd igazgató lettem. 2013-ban még tényleg csak a HELL brand volt, azóta számos vállalkozással bővült a cég. Ahogy a cégcsoport növekedett, úgy növekedett a csapatom is. 2015-ben kijött a XIXO, 2016-ban megnyílt az Avalon Park, tavaly az Angel Station Benzinkút és Szervíz. Hamarosan elkezdjük kommunikálni a következő beruházásunkat, az Avalon Business Centert is, ami Miskolc központjában épül.
SZ.V.: Öt évvel ezelőtt ez nagy váltás volt az életedben, hiszen korábban tévésként dolgoztál.
T.E.: Bölcsészkaron, latin-történelem szakon végeztem, de eltérültem. Ahhoz képest meg pláne, hogy középiskolában orvos akartam lenni, de amikor a barátnőm elvágta a kezét, rosszul lettem a vér látványától. Akkor rájöttem, ez nem nekem való…Az édesapám a tévénél dolgozott, érettségi után nyári munkára én is oda kerültem. Kezdetben kis ugrifülesként súgó voltam, meg fénymásoltam. Akkoriban még kezdetleges súgógép volt. Szalagokat kellett megvágni, összeragasztani, ezt pedig egy gépen tekerték a hírolvasó előtt, ha rosszul ragasztottuk össze, elcsúszott az egész a képernyőn, ezért precíz munkát kellett végezni. De nyár végére rájöttem, a tévés munkámat tudom csinálni az egyetem mellett is, ezért maradtam. Hajnalban vagy este mentem dolgozni az híradókhoz. Így kezdődött a tévés karrierem. Igazából soha nem tanultam, de büszke vagyok arra, hogy az alapoktól kezdtem, és végigjártam a ranglétrát. Vallom, csak úgy lehet ezt a szakmát megtanulni, ha átlátod, hogyan működik egy szerkesztőség, kinek mi a feladata. Örülök, hogy korán bekerültem a médiába, sokat tanultam, emberileg is és a hatalmi viszonyokról is. Talán ennek köszönhetem, hogy később nem viseltek meg a nagyobb szakmai pofonok.
SZ.V.: Volt ilyen?
T.E.: Az első 1999-ben, akkor rúgtak ki először a tévétől. Ezt úgy tudtam meg, hogy kihúztam a fiókot, hogy megnézzem az áprilisi beosztásomat, de az nem volt ott. Arra sem voltak képesek, hogy a szemembe mondják, kirúgtak. De sokáig nem kellett szomorkodnom, mert egy korábbi főnököm azonnal elhívott egy akkor induló műsorába. Ez volt a Szabadság tér, egy reggeli, beszélgetős műsor. Szerettem csinálni, olyan rendezőkkel ismerkedtem meg, akik más-más területeken dolgoztak, nem a híradónál…A tévé úgy működik, ha jól csinálod a dolgodat, megbízható vagy, akkor szeretnek veled dolgozni a rendezők, és visznek magukkal más műsorba is. Velem is ezt történt, hívtak, én meg mentem. Így kerültem a TV2-höz.
SZ.V.: Az első tehetségkutató műsorok születésénél is jelen voltál.
T.E.: Az első négy Megasztárban dolgoztam. Nagy élmény volt, akkor mindenki arról beszélt, és jó volt ennek a részese lenni. Az első adást még a Millenárison készítettük. Csütörtökön hangbeállás volt, pénteken egész nap próbáltunk, nagy pörgés volt, de iszonyú jó hangulata volt az egésznek. Majd jött a Sztárok a jégen, a Megatánc, a Katalin bírónő…Akkoriban volt, hogy egyszerre négy helyen dolgoztam.
SZ.V.: Hogy kerültél az ATV-hez, Friderikusz Sándor műsorába?
T.E.: Először párhuzamosan dolgoztam a TV2 mellett az ATV-nél is. Az egyik ismerősöm kért fel technikai rendezőnek, mert a korábbi felmondott, nem bírta a munkát Friderikusszal. A felkérésen elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem. De rájöttem, kell, azt mondtam, bevállalom, meg akarok felelni Friderikusznak. Egy jótanácsot kaptam, nem szabad sírnom előtte.
SZ.V.: Tényleg kemény főnök?
T.E.: Kemény, de igazságos. Szakmailag felnézek rá, tévedhetetlen, sokat tanultam tőle. Tudtam, nem szabad előtte gyengének mutatkoznom, pedig voltak nehéz napok. A Friderikusz most-ot készítettük, reggel fél 8-kor beültem a vágóba, ott ettem, éltem, hogy idejében elkészüljön a műsor. Egyszer behívatott magához, azt mondta, Eszter, holnap be kellene ugrania, készítsen el egy előzetest. Másnap a megbeszélt időpontra bementem, ő sehol, csak sűrűn teleírt két oldal várt. Alig tudtam elolvasni Friderikusz kézírását. Az állt a levélben: „Eszter, magán a világ szeme, ez az előzetes úgy megy adásba, hogy nem látom.” Pontokba szedve megadta, mi hogyan legyen, de alig tudtam kisilabizálni az írását. Ötkor kellett adásba mennie, fél ötre lettem kész az előzetessel. Lement az adás, otthon voltam, egyszer csak hív a gyártásvezető, hogy Fridi elkérte tőle a számom. Nem tudtam, hogy mit akar, kirúg vagy sem. De felhívott, és annyit mondott: Gratulálok Eszter, nagyon jó lett az előzetes. Onnantól jóban voltunk, elismerte a munkám. Tőle már a HELL miatt jöttem el, amikor meglátta a gyárat, azt mondta, Eszter menjen, csinálja.
SZ.V.: Hogy kerültél kapcsolatba a HELL-el?
T.E.: Dolgoztam egy producer cégnél, kezdetben gyártásvezetőként, szerkesztőként, de 2009-ben megszűnt az össze műsoruk, ezért áttettek a PR részlegükre. Itt a HELL volt első ügyfeleim egyike 2010 márciusában. De a cégtől négy év után kirúgták a közvetlen kolléganőmet leépítés címen és valószínűleg rám is ez a sor várt volna, nem vártam meg. Elkezdtem munkát keresni, persze akkor még a tévénél is dolgoztam, de akartam rendes állást is. Az Operett színházba is jelentkeztem PR-osnak, de közben hívtak a HELL-hez, és az utóbbi mellett döntöttem. Először még nem tudtam ott hagyni a tévét, ez volt a szerelem melóm. De megépült az Avalon Park, ami a szívem csücske lett, és felajánlották nekem ennek a marketingjét. Nem tudtam nemet mondani. Nagy kihívás volt, hiszen korábban marketingesként nem dolgoztam. De meg akartam csinálni, úgy voltam vele, majd elválik, hogy értek-e hozzá, a szívem mindenképp beleteszem. Majdnem másfél évig, heti 3-4 szer ingáztam Budapest-Miskolc között. Az autómba 1,5 év alatt 120 ezer kilométert tettem.
SZ.V.: Család mellett, hogy fér bele ennyi utazás, munka?
T.E.: Nehezen, hiszen van egy 18 éves fiam, aki hét hónapos volt, amikor elváltam a férjemtől. A tévés munka miatt sokat kellett éjszakáznom, hétvégénként is dolgoztam, ezért a szüleim közelében vettem lakást. Ők sokat segítettek a gyereknevelésben. Barni, a fiam ebbe az életmódba szokott bele, de arra mindig is törekedtem, hogy az az idő, amit együtt töltünk, minőségi legyen. A fiam tudja, bárikor számíthat rám, de a nagyszülők is fontos szerepet töltenek be az életében.
SZ.V.: Párkapcsolat?
T.E.: Most éppen kialakulóban van egy…Tavaly nyáron ért véget egy hároméves kapcsolatom. Nehezen tettem túl magam rajta, kellett tíz hónap, mire tudtam nyitni bárki felé is. A kapcsolatom úgy érté véget, hogy még szerettük egymást, nagy szerelem volt, de tudtuk, nagyon mások vagyunk. Ő nyugodtabb, én meg pörgős vagyok. Először jó volt a különbség, ő volt az, aki megnyugtatott, lecsitított, de végül rájöttem, elvesztem, feladtam önmagam, a barátaimat mellette. Szakítás után ültem az ágyamon, és azon gondolkodtam, mit szeretek én csinálni, minek örülök, mihez kezdjek most. Újra meg kellett találnom önmagam. A szakítás megviselt, de rátaláltam a jógára, ami sokat segített. Az első óráról kijöttem, és azt éreztem, amit futás közben, hogy teljesen kiürült az agyam, ki tudtam kapcsolni. Jó, hogy ez a fajta jóga mozgással van kombinálva, és pont annyira spirituális, amennyit még be tudok fogadni. Közben elkezdtem pszichológiát tanulni, meg beiratkoztam egy önismereti tanfolyamra is. Elég határozott vagyok, tisztában vagyok önmagammal, de az első óra után rájöttem, vannak még mélységek.
SZ.V.: Mesélsz az új kapcsolatodról?
T.E.: Nagyon új még, kéthetes. Még nem is hiszem el, majd meglátjuk, hogy működik. Annak azonban örülök, hogy végre valaki érdekel. De jó volt ez a tíz hónap egyedül, rengeteg helyen voltam, rengeteg élmény ért. A barátaim mellettem voltak, annak ellenére, hogy 3 évig alig törődtem velük.
SZ.V.: Most akkor jól vagy?
T.E.: Igen. Az Avalont összeraktam, azt gondolom, az egy sikersztori, amibe beletettem a szívemet. Van egy jó csapatom, tehetséges emberek. Fontos az is, hogy magam mellé merek venni tehetséges kollégákat, nem féltem tőlük a pozíciómat, sőt azt érzem, általuk csak erősebb leszek. Azt gondolom, én mamma-típus vagyok, a munkahelyen is mindenki anyukája…Bármennyit utaznék azért, hogy az Avalon Parkban legyek, egyrészt gyönyörű a környezet, másrészt az Avalon-csapat egy nagy család. A HELL-nél pedig az jó, hogy megkapsz minden támogatást ahhoz, hogy mindenből a legjobbat csinálhasd és itt is van már egy saját nagyon jó csapatom, akiket nagyon szeretek.
SZ.V.: Mikor pihensz?
T.E.: Számomra az aktív pihenés jelenti a kikapcsolódást, ha minél több dolgot bele tudok sűríteni a napomba. A barátaimmal kirándulunk, koncertre járunk. Az tölt fel, ha mehetek. A barátnőmmel hétvégeken járunk egy állatmenhelyre kutyákat sétáltatni. Szerencsét hozunk az állatoknak, mert akit sétáltatunk, mind gazdára talál.
