Caffé Florian: egy helyen kávéztunk Casanovával, igaz, nem egy időben

Újra és újra Velence. Ez a csodás város felejthetetlen élményt nyújt, még hetekkel, évekkel később is eszébe jutnak az embernek részletek, emlékek. Nemcsak a víziváros épületei kis utcácskái, gondolái nyűgözik le a látogatót, hanem az olasz gasztronómia is, és a helyi vendéglátóhelyek több százéves története. Vegyük csak a Caffé Floriant, ahol volt szerencsém meginni egy habos csokoládét. A kiszolgálás, a felszolgálás és maga a folyékony csokicsoda kiváló volt, de ha nem az lett volna, a legendás kávézó már a berendezésével elvarázsolja a vendégeket.

Képtalálat a következőre: „florian velence”

A Szent Márk téren sétálva néztük ki ezt a cukrászdát. Az előző napokban a szemben lévő oldalon lévő mindkét kávézóban ültünk már, és hallgattuk a Florian teraszáról átszűrődő zenét. Ott ugyanis frakkba öltözött zenészek szórakoztatták a vendégeket, pluszt varázst adva a térnek, Velencének, a pillanatnak. Majd láttuk azt is, hogy ezüst emeletes tálcákon viszik az apró teasüteményeket, ezüst jégtartókban pihen a pezsgő – vagy épp a prosecco -, és óriási édes habok alatt érkezik a kávé, csokoládé. Eldöntöttük, – akkor még nem tudva, hogy ez a híres Florian -, másnap ott fogyasztjuk el a napi kávénkat, koktélunkat.

Képtalálat a következőre: „florian velence”

Másnap azonban borús volt az idő, így a teraszra nem mertünk kiülni, zenekar sem volt, de a Florian belső tere kárpótolt mindenért. A kávézóról érdemes tudni: Olaszország legrégebbi kávéháza, 1720-ban nyílt meg. Akkoriban “Caffe alla Venezia trionfante”-nak, magyarul “Győzedelmes Velence”-nek hívták, a köznyelv viszont első tulajdonosa, Floriano Francesconi után Caffe Florianra keresztelte át.

S, ha már a történelmi falak közt kávézgathattunk, felidéztük, hogy egykor Lord Byron, Charles Dickens, Goethe, Rousseau, és Kosztolányi Dezső is megfordult a Florianban. Arról nem is beszélve, hogy ez volt az a kávéház, ahova elsőként engedtek be nőket. Éppen ezért – vagy talán ezért is – volt a Florian Casanova kedvelt helye, hiszen itt válogathatott a velencei felhozatalból.

A kávézó árkádos kialakítása példaként szolgált sok későbbi kávéház kialakításakor. A kávézóban jelenleg is látható falfestmények a 19. század elején készültek, amikor újradekorálták az akkora már négy teremből álló kávéházat. Az egyik termet híres férfiak portréi díszítik, a másodikat jelenetek az emberiség fejlődésről (úgy a művészetek, mint a tudományok területén), a harmadikat távol-keleti ihletésű motívumok, míg a negyedik teremben a négy évszakot megtestesítő négy nőalak festményét láthatják a vendégek. A 20. században egy ötödik teremmel bővült a kávéház, amelyet gazdagon díszített tükrökkel és aprólékos faberakással díszítettek – írja a hetedhétország.hu

Képtalálat a következőre: „florian velence”

Comments

comments