Almavariációk 2.0; grízesre sikerült a vendégvárás

Még mindig kosárban tornyosodik a zöldalma nálunk. Sőt azóta már mégtöbb került ládába, mert a fa elkezdte ledobni magáról a termést. Éjszakánként halk puffanásra ébredtem, ahogy egy-egy gyümölcs megadta magát a gravitációnak, és pattogott néhányat a betonon. Sajnáltam az ütődötteket, éppen ezért gyors szedésbe kezdtem.

Persze nem csupán ezért, hanem a megtévesztés miatt is. Ede – aki nem ismerné ő egy egyéves kutyaúr – kedvenc kinti játéka egy zöld teniszlabda, de a fáról potyogó zöld gömbök megzavarták, hiszen megtévesztésig hasonlítanak a sportlabdára. Edének mindenképp.

Szóval szedésre adtam a fejem, leszüreteltem az első igazi termést. Igen ám, de újra kellett gondolnom, hogy az almaleves után mit is készítsek belőle. Mivel még mindig tart a kánikula, ezért az almás süti még várat magára, de egy gyors vendégvárót összedobtam.

Nem szeretek kidobni semmit, ezt nagyimtól. Jolikától taultam, örököltem, kinek hogy tetszik. A lényeg, szeretem, ha valamilyen maradékot újra tudok hasznosítani. Most sikerült. A napokban ugyanis megkívántam a grízes tésztát. Nem egy fantasztikus mutatvány elkészíteni – erről majd később -, de nem is mindig ez a lényeg az ételeknél. Finom volt, egyszerű, de maradt pirított gríz. Elszámoltam.

 

Gond egy szál sem, felkarikáztam az almákat, rájuk szórtam a maradék pirított grízt, meg egy kis porcukrot. Tudom, a kalóriák, de ez most sem érdekelt. Vallom, valami vagy finom, vagy fogyaszt…Persze ez csak vicc, vannak finom diétás ételek, de azért legyünk őszinték…

Végül elkészült a finom, de egyszerű vendégváró. Sokáig nem is kellett várnia a vendégeket, mert megérkeztek. Így a beszélgetéshez előkerült egy üveg jéghideg XUXU. AKi nem tudná – én sem tudtam egy hónappal ezelőttig – ez epervelővel ízesített vodka. Az íze isteni, de óvatosan vele, gyorsan fejti ki hatását. De időnként belefér.

A vérvörös, sűrű italból nem maradt, így megúsztam maradék nélkül. 🙂

 

Comments

comments