Címke: avalon

Jéghideg prosecco hűtötte az Avalon angyalait

Hófehérbe „borultunk” és Avalon angyalok lettünk egy estére, hogy a nemzetközi „Be An Angel Day” jegyében segíthessünk.

Hófehér virágok, hófehér székek, hófehér gyertyák, hófehér lufik és apró angyalszárnyak közt tölthettünk el egy igazán kellemes estét szombaton az Avalon Ristorante teraszán. S miközben Varga Viktor dalait hallgattuk és megkóstoltuk az erre az alkalomra megálmodott hófehér menüsort, nem utolsó sorban jótékonykodtunk is, a vacsorán való részvételünkkel a ugyanis egy beteg kislány, Hanna álmait válthattuk valóra, de legalábbis támogathattuk a családját.

A nemzetközi „Be An Angel Day  világmozgalmat huszonöt évvel ezelőtt egy amerikai írónő, Jayne Howard Feldman indította útjára azzal a szándékkal, hogy ezen a napon mindenki gondoljon legalább egy kedves gesztus, egy jó szó, vagy akár egy szívhez szóló apró meglepetés formájában valakire. Az Avalon ennek jegyében egy fehér vacsorát adott a két és fél éves Hanna tiszteletére és támogatására, aki háromszoros agyvérzéssel és véna trombózissal született, mindössze öt százalékos túlélési eséllyel.

A szombat esti menüsor valóban hófehérre sikerült. Bevallom, nem szeretem a fehér ételeket, de ezek mégis ízletesek voltak. A legfinomabb azonban a kellemesen habzó, jéghideg prosecco volt. Lehet, csak a nyár esti meleg miatt, de gyorsan fogyott az ital: hűsített, szomjat oltott, majd a fejünkbe szállt.

Éppen idejében érkezett az előétel: burrata selymes szószban, majd a hideg joghurtos lime leves. Képeket azért nem készítettem ezekről, mert nem voltak túl látványosak. Illetve igen, de fotón még sem sikerült visszaadnom azt az élményt, amit mi láttunk. De nem is vagyok fotós.

A főétel kókusztejben pácolt branzzino filé volt zellerrel és karfiollal. Desszertnek pedig túrógombócot kínáltak tejfelhabbal és aprócska habcsókokkal.

A szervezők olyan apróságokra is gondoltak, mint a hófehér macaron, amiből kaptak egy-egy darabot a vendégek, az aprócska csomagba rejtett sütin felirat hirdette: „Avalon angyal lettél!”

Többen érdeklődtek a cukrásztól, hogy a macaront valóban hat órán keresztül kell-e készíteni, a szakember megnyugtatott mindenkit, nem. A macaron több napig készül.

 

 

Hófehérbe borul az Avalon az Angyalok estéjén

Legyél Te is Avalon Angyal! A nemzetközi „Be An Angel Day” jegyében augusztus 18-án 19 órától egy estére hófehérbe borul az Avalon Ristorante terasza. Ha még nincs programod aznap estére, érdemes elővenni a fehér ruhákat és irány az Avalon!
Már csak azért is, merta fogyasztás egy részét jótékonysági célra fordítják a szervezők.

A nemzetközi „Be An Angel Day  világmozgalmat huszonöt évvel ezelőtt egy amerikai írónő, Jayne Howard Feldman indította útjára azzal a szándékkal, hogy ezen a napon mindenki gondoljon legalább egy kedves gesztus, egy jó szó, vagy akár egy szívhez szóló apró meglepetés formájában valakire. Az Avalon ennek jegyében egy fehér vacsorát ad a két és fél éves Hanna tiszteletére és támogatására, aki háromszoros agyvérzéssel és véna trombózissal született, mindössze öt százalékos túlélési eséllyel.

A Ments Életet Alapítvány kezdeményezésével, a Váltsd Valóra Te is Egy Beteg Gyermek Álmát programmal, Hanna édesanyja a közösségi portálon találkozott, aki elérzékenyülve ragadott tollat amikor meglátta, milyen sok „álomvarázsló” segít a legtöbbször kórházban fekvő gyermekek kívánságait teljesíteni. Levelében leírta, hogy sajnos a stroke hatására a kislányának a bal oldala sokkal gyengébb, a bal kezét egyáltalán nem tudja használni. Jelenleg még nem tud ülni, állni, menni, csak kúszni a maga tempójában. Rengeteg kínkeservesen nehéz fejlesztésen vannak túl. Rendületlenül küzdenek, hogy Hannából egyszer önálló emberke lehessen. A család igyekszik mindent megteremteni neki, de nagyon nehéz helyzetben vannak. A kislány álma egy multifunkcionális tricikli, hogy ne csak babakocsival tudjanak kimenni sétálni. A háromkerekűvel erősíteni tudnák a hátizmait és a lábait is. Hanna nagyon bízik az Avalon Angyalaiban, reméli, hogy Bogyó és Babócás meséket, játékokat is kaphat. Hiszen amikor kedvenceit látja, akkor nincs baj, nincs sírás, nincs fájdalom.
Az esemény céljához méltóan az Avalon Ristorante kéri vendégeit, hogy fehérben érkezzenek a vacsorára. A vacsorán való részvételükkel a fogyasztásuk húsz százalékát Hanna álmainak megvalósítására és a család támogatására fordítják. A vacsoraest sztárvendége Varga Viktor lesz.


A’la carte kínálatunk mellett különleges fehér menüsorral is készülnek.
https://avalonpark.hu/application/files/5915/3388/5202/angyali_vacsora_menulap_web.pdf
Asztalfoglalás: +36 46 200 245

Az Avalon Ristorante lett Közép-Európa legjobb olasz étterme

A miskolctapolcai Avalon Ristorante nyerte el Közép-Európa legjobb olasz étterme címet 2018-ban. Július 14-én osztották ki a World Luxury Restaurant Awards idei díjait Belfastban, amellyel a világ legkiválóbb gourmet ételeket és exkluzív szolgáltatást nyújtó éttermeit részesítik elismerésben. Idén az észak-írországi Galgorm Resort&Spa-ban hirdették ki a díjazottakat, ahol az Avalon Ristorante két kategóriában is a legjobbnak bizonyult: bezsebelte a legjobb olasz konyha és legszebb belsőépítészeti megoldásokkal rendelkező étterem címet Közép-Európában.
A World Luxury Restaurant Awards-ot minden évben a vendégek és a szakma kiválóságainak szavazatai alapján ítélik oda a legjobbaknak. Idén 84 kategóriában osztották ki a díjakat. A miskolctapolcai Avalon Ristorante autentikus „olasz konyha” és „belsőépítészet” kategóriákban nevezett a World Restaurant Luxury Awardsra. Várakozásokhoz mérten mindkét díjat sikerült elnyernie, így a „World Luxury Italian cuisine” és a „Luxury Interior Design/Architecture” kategóriában is regionális győztes lett. A díjat az Avalon Ristorante két séfje, Albók Gyula és Szepesi Gábor vette át a Belfastban megrendezett ünnepélyes átadón, amelyre 42 országból érkeztek a díj várományosai.

“Óriási élményben volt részünk ezen a hétvégén, még talán teljesen fel sem dolgoztuk a történteket. Úgy érzem most érett be a
munkánk gyümölcse!” – mondta Szepesi Gábor creative séf hozzátéve azt is, hogy ez az elismerés óriási erőt ad a csapatnak és tudják, az idő előrehaladtával még jobbak és jobbak lesznek. Albók Gyula executive séf örömmámorban úszva nyilatkozta, milyen fantasztikus érzés volt a vörös szőnyegen végigvonulva átvenni a nemzetközi kitüntetést. “Karrierem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor az Avalon Ristorante nevét meghallottam a ceremónián a regionális nyertesek között. Hatalmas boldogsággal töltött el, hogy részt vehetünk egy ilyen nívós rendezvényen, ráadásul hatalmas siker ez az Avalon Park gasztrocsapatának.”


Az Avalon Ristorante 2015 novemberében nyitotta kapuit. Az étterem különlegessége a munkatársak elképesztő profizmusában és vendégszeretetében rejlik, melyhez párosul a gyönyörű erdei környezet és persze a fantasztikus ízharmónia, melyet az ételek nyújtanak. Nem csoda, hogy szeretik a vendégek a miskolctapolcai kulináris gyöngyszemet és a legjobbnak szavazták meg a nívós nemzetközi versenyen. Az ételek szívvel-lélekkel készülnek és kerülnek fogyasztóik elé, az étterem belsőépítészeti megoldásai a luxust tükrözik, az ízek, a tálalás pedig „maga a csoda”, idézve több vendég szavait is. Mindezt a gasztronómiai élményt csodás környezetben, a Bükk szívében élhetik át a gasztro-rajongók.

Az Avalon csapata Siófokon is tarolt: a mérleg egy arany, egy ezüst

Egy arany és egy ezüst érmet sikerült megszereznie az Avalon Ristorante csapatának a közelmúltban, Siófokon megrendezett Települési Ízek Versenyén. A megmérettetés a Nemzeti Regatta keretében zajlott, és összesen 52 város képviseltette magát. A miskolci önkormányzat felkérésére a várost az Avalon tízfős csapata képviselte, Szepesi Gábor séf újdonságokkal készült a versenyre. Négy kategóriában lehetett nevezni: grillezett hal, grillezett hús, egytálétel és komplett menüsor. Az Avalonosok mind a négyben indultak, illetve csak indultak volna, mert a teljes menüsor összeállítását rajtuk kívül nem vállalta senki, így az a versenyszám elmaradt. (Megjegyzem, egyedüli nevezőként valami jutalmat érdemelt volna a csapat.)

Bajusz Gergely, az Avalon Ristorante gasztronómiai igazgatójától megtudtuk, mivel a helyi ízeket kellett megjeleníteniük, azt kellett valamilyen módon visszaadni az ételeken kereszül, ezért ők perecesi pisztrángot készítettek, bükki szarvasgerincet grilleztek és tiszai harcsaragut főztek, amelyet mediterrán ízekkel gazdagítottak. „A harcsaraguhoz természetesen frissen kifogott halat használtunk, de került a raguba homár, tintahal, polip, rák, kagyló. A perecesi pisztrángot zöldségekkel sütöttük, azzal tálaltuk, sütés közben pedig egy helyi pincészet, a Gallay borászat borával locsoltuk a halat. Ezekről a borokról érdemes tudni, hogy a Pingyomon és Nyékládházán termesztett, azaz Miskolc környéki szőlőkből készülnek. A szarvasgerincet friss vargányával kínáltuk. Emiatt a balatoni utunk kicsit hosszabbra, 5,5 órára sikerült, mert Kácson megálltunk, hogy frissen szerezzük be az erdei gombát. Ez utóbbi ételünk olyan jól sikerült, hogy aranyérmet kapott a csapat, a pisztránggal pedig ezüstöt sikerült szereznünk. Érdemes megemlíteni, hogy a szarvashoz a szomolyai Attila pince Syrah nevű borát, a harcsaleveshez pedig a tokaji hegyvidékről származó Béres pezsgőt tettük” – sorolta Bajusz Gergely.

Az Avalon csapata már a tálalással is elnyerte a közönség tetszését, nem véletlen, hogy a legtöbben az ő standjuk előtt sorakoztak, mindenki meg akarta kóstolni a díjnyertes ételt, meg az étterem pékségéből kikerült, frissen sütött ropogós kenyereket. Ráaádásul a miskolciak egy plusz étellel is készültek, a vargányából ugyanis reggelire gombás-hagymás rántottát sütöttek. Ez is szinte azonnal elfogyott.

– A legtöbb csapat prököltöt, levest készített, ami a zsűrizés szempontjából sokkal könnyebb volt – mesélte Bajusz Gergely.- De nekünk frissen kellett sütnünk a halat és a szarvasgerincet is, ezért ez is pontosságot, odafigyelést igényelt.

Mindenesetre úgy tűnik, az Avalonosok jól időzítettek, és megmutatták, miért érdemes Miskolcra jönniük a vendégeknek.

Királynő, de sokkal inkább királylány…

Jól vagyok, köszönöm. Erre döbbentem rá egy önismereti tréningen. Ez volt életem első ilyen rendezvénye (Hála Szilágyi Nikinek, a szupervumennek), és nem vagyok biztos abban, hogy az utolsó. Annak ellenére, hogy nem gondoltam volna soha, hogy én egy ilyenen majd jól érzem magam. Nem hiszek a beszéljükmegegyüttaproblémáinkat terápiákban, nem hiszek a mindenreképesvagycsakakarnikell útmutatásokban, ezért szkeptikus is voltam. Úgy ültem be kedd reggel A nő mint (élet)vezető Vedd kézbe az életed! elnevezésű előadásra, hogy nem hittem abban, bármit is ad majd nekem. Azt gondoltam, egy kellemes napot eltöltünk az Avalonban, jó buli lesz, szép környezetben. Végül is nem csalódtam: jó buli volt szép környezetben. De abban tévedtem, hogy nem kapok majd semmit, mert kaptam. Rájöttem, az elmúlt hónapokban csupa jó döntéseket hoztam, boldog vagyok, megélem a pillanatokat és sikeres vagyok. Kérdem én, lehet ennél több hozadéka egy motivációs tréningnek? Hát szerintem nem.

Azt leszögezném, hogy már a tréning elején szóbeli titoktartást kötöttünk, ezért az ott elhangzott problémákról, az ott jelenlévőkről nem beszélhetek, nem írhatok. De általánosságban annyit mondhatok: van gond a nőknél bőven. (Nyilván a férfiaknál is, de velük még nem voltam közös motivációs tréningen.) Meg akarnak felelni. Kinek? Igazából nem tudom, talán maguknak, talán a környezetüknek. Talán azt sem tudják igazán, kinek. Görcsösen élik a mindennapjaikat. Aggódnak a gyerek miatt, a munka miatt, az esti vacsora miatt, vagy éppen azért, hogy az előre felírt 20 napi teendő közül csak kettőt tudnak kipipálni. Nem beszélgetnek a párjukkal. Vagy azért, mert nincs miről, vagy azért, mert már nincs is kivel. És emiatt is stresszelik magukat, mert tudják, ez nem a together-forever irányába hajtja a kapcsolatukat. Igazából mindenért aggódnak, mindentől stresszesek, a munkájukat nem szeretik, de nem lépnek ki. Semmiből. Kitartanak, megtartanak, eltartanak, fenntartanak dolgokat, betartva ezzel maguknak.

Igazságtalan lennék, ha a tréning főelőadóját, Szász Kata executive és életvezetési coachot nem említeném meg. Hiszen ő vezette, irányította az egésznapos rendezvényt, gyakorlatokat, ő próbált rávilágítani az adott problémákra, vagy egyszerűen csak meghallgatta a jelenlévő nőket. De nekem igazából nem ő segített, hanem a gondokkal, problémákkal küzdő nők. Pár hónappal ezelőtt biztos, lelkitársak lettünk volna. Most azonban azt éreztem, segítenék nekik. Belekiáltanám az arcukba, hogy elég. Elég az aggódásból, a stresszből. Mégis mi történik, ha csak egy feladat van kipipálva a naptárban? Mi történik, ha nem készül el a vacsora, időre? Mi van akkor, ha hétvégén nem dolgoznak?

Mert meggyőződésem, nem dől össze a világ. Ezt nem csak hiszem, tudom is. Volt, hogy a munkám volt a mindenem, volt, hogy a gyerekem, volt, hogy a kapcsolatom. A fiam azonban hamarosan húsz éves, lassan kirepül. A párom már kirepült. Most az én időmet élem. El lehet ítélni, de önző lettem, királynő, vagy sokkal inkább királylány. El lehet ítélni, de minek. Az élet, de legalábbis a tegnapi tréning azt bizonyította, én vagyok jól, nekem nincsenek most gondjaim, nem akarok senkinek megfelelni, és nem is akarom, hogy nekem valaki megfeleljen. Boldog, szabad, sikeres vagyok. Igen, sikeres. Hogy miben? Fontos minden érzést meghatározni? Fontos beskatulyázni? Nekem most nem. Nekem elég most érezni.

A tréningen volt egy gyakorlat. Kata azt kérte a jelenlevőktől, a problémájukat engedjék el, menjenek ki a szabadba, és képletesen dobják el a gondjukat. Gondolkodtam, nekem mi a gondom. Kétségbe esve kutattam, de nem jutott eszembe semmi. Az elmúlt pár hónapban olyan sok mindent elengedtem, hogy már nincs mit. Azért kimentem a többiekkel, néztem őket, ahogy a semmit gömbbé formálják a kezükkel, majd elrúgják, eldobják, vagy csak leteszik. Azt kívántam nekik, sikerüljön. Bár tudom, ez nem ennyi, nem olyan egyszerű. Nekem sem volt az. De végigmentem az úton, és köszönöm, most jól vagyok.