Betonkerítés, zöld kapu, előtte buszmegálló. Ezek voltak a GPS-koordináták, amelyek alapján meg kellett találnom a Papp Ranchet. Valamennyivel Arnót után, de még Sajópálfala előtt húzódik meg az az öt hektáros terület, amely valamikor a helyi mezőgazdasági szövetkezeté volt. Hat éve azonban a Papp család tulajdonába került, igaz addigra már elvesztette régi fényét az óriási telek: elhanyagolt volt, a rajta lévő épületek romosak, volt olyan ház, amit észre sem vettek a gaztól, úgy benőtte. Mára azonban egy csodaszép kisbirtok, tóval, istálókkal, házakkal, fűszerkerttel. A karámok mögött angus marhák, az ólban duroc disznók, az udvaron tyúkok kapirgálnak. A kép idilli: az öt hektáros területet négy kutya védi, de sokkal inkább ők is élvezik a hatalmas birtok nyújtotta lehetőségeket.
Papp Adrienn, a Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézetének tanársegédje, akitől számos érdekes előadást hallottunk a Gasztrotudós képzésen. Itt tudtam meg azt is, hogy van egy tanyájuk, ahol mindenféle disznóság készül, értem ez alatt a kolbászt, hurkát, szalonnát, és készítenek szarvas szalámit is. Szerencsés voltam, kóstolót is kaptam a finomságokból. Akkor már tudtam, el akarok látogatni Adriennék tanyájára. Erre kiváló alkalom volt a húsvét előtti időszak, hiszen a füstölőben már javában pihentek a húsvéti sonkák.
Mielőtt azonban megnézhettem volna a füst titokzatosságába burkolózó disznó combokat, Adrienn mesélt a Papp Ranchról, annak történetéről. „A testvérem, Ádám álma volt, hogy legyen egy tanyánk, szereti az állatokat, hivatásos vadász, vadgazda mérnök, így a szakértelme megvolt egy ilyen gazdasághoz. Persze kellett hozzá pénz is, a szüleink támogatták az ötletet, így hat éve miénk lett a terület. Amit most látunk, az az elmúlt évek munkája, amikor megvásároltuk a tanyát csak gaz volt és rom. A területből semmit nem láttunk, mindenhol bokor, gyomnövények. Ezt az épületet csak később, a gazdaság rendbetétele után vettük észre, annyira benőtte a gaz” – mutat Adrienn a mostanra kicsinosított, tetővel fedett, takaros parasztházra. Ebben található egy közösségi tér, ahol a család és barátok ünnepelhetnek, bulizhatnak. Valamint itt van a húsok, hústermékek előkészítésére alkalmas konyha, mögötte a füstölő. Onnan éppen gomolyog ki a bükkfa füstje… A ház tövében kemence áll, vele szemben pedig egy smoker, amit régi csövekből Adrienn testvére készített.
A kilátás talán a tanya ezen részéről a legszebb, hiszen közvetlenül előttünk terül el a tó, ami kiváló horgászásra.
Egy öt hektáros területet nem egyszerű bejárni, de látszik, Adrienn nem először idegenvezet a területen. Egy újabb felújított ház következik, ahol vadászlak szerű szobákat alakítottak ki, és a tervük, hogy kiadják ezeket, ha beindulna a falusi turizmus. De ne szaladjunk ennyire előre…
– Egyelőre három szoba van, de egyelőre csak ismerősök, barátok alszanak itt – meséli Adrienn. – Most vagyunk abban a szakaszban, hogy döntenünk kell: vagy maradunk a gazdálkodás ezen szintjén, vagy továbblépünk. A továbblépés azt jelenti, hogy a falusi turizmusban látjuk a jövőt. Lenne szállás, az itt nevelt állatokból pedig ételt is készíthetünk a vendégeknek.
Ez pedig nem is akármilyen étel lenne, hiszen a Papp Ranch csapata több okleveléllel is büszkélkedhet: a Vámos-Toros napok rendszeres versenyzői, hurkájuk, kolbászuk, disznótoros ételeik a látogatók egyik kedvencei.
Disznótoros
Füstölt sonkájukat három éve készítik, többféle páccal kísérleteztek már. Az idén csak sóban érlelték a sertéscombot, négy héten keresztül, közben pedig forgatták. Majd pácolás után a füstölőbe került a sonka, és hamarosan a húsvéti asztalon köt ki. „Nyersen kevésbé szeretem, de sóspitébe kiváló. A családnak azonban nagy kedvence, egészen vékonyan szeleteljük, pont, mint az eredet védett sonkákat. Amellett, hogy finom, tudjuk, hogy az állatok mivel voltak etetve, nálunk duroc sertések vannak és csak kukoricát kapnak… Amennyi állat van, azok pont elegendőek, hogy a családot ellássák húsárúval” – mondta Adrienn.
Persze nem mindegyik állat kerül az asztalra. Böbe, a vaddisznó például kivételes helyzetben van, őt befogadták a tanyára, nevet is kapott, így nagy a valószínűsége, ő a Papp Ranchon éli le az életét.
– A tanya a testvérem ötlete volt, de időközben mindannyiunk álma lett – folytatta Adrienn. – A hétköznapok stresszéből jó ide kimenekülni. Nyugalom, csend van, igaz, az állatok gondozása rengeteg munkát ad, de ez egészen másfajta munka, mint amivel a hétköznapokban foglalkozom.
