A jövő szakácsait, cukrászait toborozták Miskolcon

Mi volt Mátyás király kedvenc étele, amit burgonyával szeretett enni? Hús, vagy valami halféle? A kérdést hallva eszünkbe jutnak a reneszánsz kori lakomák, a gazdagon megrakott királyi asztalok. Egy valami azonban nem jut eszünkbe, hogy a kérdés ravasz, fogós, hiszen igazságosként emlegetett királyunk 1490-ben halt meg, Amerikát pedig 1492-ben fedezték fel. Na, de mi itt az összefüggés? Csupán annyi, hogy a burgonya a tengerentúlról érkezett hozzánk, azaz Mátyás király még nem ismerhette ezt a zöldségfélét.

A fenti kérdést Bajusz Gergely, az Avalon Ristorante gasztronómiai igazgatója tette fel a Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyolcadikos diákjainak. A történet elnyerte a fiatalok tetszését, de az igazi cél az volt, hogy a vendéglátó szakma iránt keltse fel az érdeklődést. Éppen ezért szervezte a rendkívüli tanórát a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) megyei szervezete. A Kazinczy iskola a roadshow első állomása volt, a későbbiekben más általános iskolákba is ellátogatnak, hogy segítsenek a pályaválasztás előtt álló fiataloknak dönteni.

Az első órán Bajusz Gergely mellett Zsufosné Pálfi Edina, az MNGSZ megyei ügyvezetője, Antal Gábor, a szövetség megyei elnöke, Hegedűs István, a Végállomás Bistorante séfje és dr. Lenkeiné Sebők Erzsébet, mint amatőr cukrász vettek részt.

Antal Gábor arról mesélt a diákoknak, hogy 1996-ban végzett a Szentpáliban, és életében volt egy kitérő is, amikor nem szakácsként, hanem autókereskedőként dolgozott. Többen kérdezték tőle, miért tért vissza a vendéglátásba, de egyszerű a válasza, szereti a szakmáját. „Érdekes emberekkel találkozom, olyan versenyekre jutottunk ki, ahol még nem is járt magyar csapat. Arról nem beszélve, hogy sok ismert, híres embernek főzhettem már” – sorolta az elnök.

Mint fogalmazott: a vendéglátás gyönyörű szakma, igazi művészet.

– Rögös volt az út, mire eljutottam oda, ahol most vagyok – kezdte Hegedűs István. – Rengeteg munkát kellett fektetnem a szakmámba, de mindez idővel megtérül. Összetett, komplex feladat a vendéglátás. A vendég csak az elé rakott tányért látja, de azt nem, e mögött mennyi munka, tanulás, együtt dolgozás van.

„14-15 évesen nehéz eldönteni, hogy az ember mi szeretne lenni, nekem se ment elsőre – ezt Bajusz Gergely mondta a diákoknak. – Helyettem is a szüleim döntöttek, először rendőr szakközépbe mentem, édesapám példáját követve. De a sors hamar megmutatta, nekem mi az utam. Édesanyámnak ugyanis étterme, kávézója volt Olaszországba, kimentem hozzá, és ott kezdtem el megtanulni a szakmát. Ma már száz ember munkáját felügyelem, főleg szakácsokét, felszolgálókét. Azt gondolom, aki ügyesen végzi a munkáját a vendéglátásban, az meg tud élni belőle. Nagyon ajánlom ezt a hivatást a fiataloknak.”

Bajusz Gergely azt is hangsúlyozta, egy jó pincér nem csupán kiszolgáló személyzet, hanem felszolgáló, aki ismeri a törzsvendégek szokásait, aki tud beszélgetni, tud ajánlani, megtalálja a hangot a vendéggel. Nem csupán bután felírja a rendelést, amit diktálnak neki – tette hozzá.

Sebők Erzsébetet már többször bemutattam, legutóbb akkor, amikor kiderült, indul egy angol cukrászversenyen. Böbe a cukrászmesterség szépségeiről beszélt a gyerekeknek, elmondva, ő 62 éves volt, amikor megismerkedett a szakmával. „Ez egy csodálatos szakma, ha még egyszer kezdhetném, biztos ezt választanám” – hangsúlyozta. Elmondta, az elmúlt hat évben számos tanfolyamon, kurzuson részt vett, hogy fejlessze magát, és versenyről még nem jött el díj nélkül. „Vallom, tudás nélkül nem lehet semmit alkotni. Boldog vagyok, nem hiába áldoztam a cukrászat megismerésére sok energiát, időt és pénzt. Azt gondolom, ha az ember választ magának egy szakmát, azt szeretni, tisztelni kell, és soha nem szégyen tanulni, kérdezni” – fogalmazott.

Valóságshowban akarnak tanulni, az iskolákban meg nincs utánpótlás

Miközben a hazai gasztrokultúra rohamosan fejlődik, a szakma megrekedt valahol a 90-es évek eleji szinten (tisztelet a kivételnek). Éppen ezért egyre kevesebb fiatal gondolja úgy, hogy szakácsként tanul tovább, kevés az utánpótlás, a szakmai szervezetek pedig ott tartanak, iskolákban kénytelenek toborozni a jövő szakácsait. De talán még ez is kevés, hiszen a vendéglátós képzőkbe bekerülve a fiatalokat olyan légkör fogadja, amitől elmegy a kedvük a szakácsmesterségtől. Az oktatók többsége nyugdíjas, a régi nagyöregek mutatják meg, mi is lenne egy szakács feladata. Ezzel nem is lenne baj, de azzal igen, hogy az elavult módszerek mellett nem hajlandók az újakat is beépíteni a tantervbe. A szakma egykori nagyjai azt gondolják, gasztrosznobizmus zajlik, nem értik, miért kell újra gondolni a hazai ízeket. Éppen ezért van sok olyan étterem még hazánkban, amely megrekedt a 80-as években. Mindezt Zsufosné Pálfi Edina, a Magyar Nemzeti Gasztronómia Szövetség (MNGSZ) megyei tagozatának ügyvezetője mondta el.

Bevallom, pár hónappal ezelőttig nem is hallottam arról, hogy létezik ilyen szövetség, majd kaptam egy meghívót, ebben az Első Vendéglátósok Éjszakájára invitáltak. Ott beszélgettünk szakmáról, a szakmát érintő problémákról az ügyvezetővel, és arról, a szövetség működését is szeretnék megreformálni, de leginkább felfrissíteni.

„A legnagyobb siker az lenne, ha a fiatalok ki szeretnék tanulni a szakmát, ha érdekelné őket a vendéglátás – fogalmazott Edina. – Akiket viszont érdekel, és kitanulja annak minden csínját-bínját, azok külföldre mennek. Pedig nem rosszak a hazai fizetések, de odáig el sem jutnak a fiatalok, már a gyakorlat közben elveszik a tanulók kedvét, hiszen az oktatójának nincs annyi ideje, hogy figyeljen rá, a konyhában nem tanul, inkább csak segédkezik” – sorolta Edina.

Arra is kitért, akik szakácsként, séfként dolgoznak, sokszor nem veszik a fáradtságot arra, hogy képezzék magukat. Miközben számos tanfolyam, kurzus, előadás várja azokat, akik szeretnének új módszereket, új technikákat megismerni. Ő maga is gyakran vesz részt ilyen képzéseken, mert vallja, csak így lehet a szakmát méltó módon képviselni.

Edina persze tudja, a megyei szervezet egyedül nem képes megreformálni a vendéglátó szakmát, de ha beszélnének a problémákról, és közösen keresnének megoldást, nagy sikert lehetne elérni. Sajnos a szakmában jelenleg az a folyamat zajlik, ami egy évtizeddel ezelőtt a médiában, azaz a fiatalok nem tanulni akarják a szakácsművészetet, hanem egy gasztroshowban feltűni, és onnan bejutni a legjobb éttermekbe.

Amíg országosan nem indul el a változás, az MNGSZ megyei szervezete addig sem ül tétlenül, terveik között szerepel, hogy iskolákban népszerűsítik majd a szakács szakmát, ott próbálják elmondani a diákoknak, miért is érdemes ezt kitanulniuk.