A jövő szakácsait, cukrászait toborozták Miskolcon

Mi volt Mátyás király kedvenc étele, amit burgonyával szeretett enni? Hús, vagy valami halféle? A kérdést hallva eszünkbe jutnak a reneszánsz kori lakomák, a gazdagon megrakott királyi asztalok. Egy valami azonban nem jut eszünkbe, hogy a kérdés ravasz, fogós, hiszen igazságosként emlegetett királyunk 1490-ben halt meg, Amerikát pedig 1492-ben fedezték fel. Na, de mi itt az összefüggés? Csupán annyi, hogy a burgonya a tengerentúlról érkezett hozzánk, azaz Mátyás király még nem ismerhette ezt a zöldségfélét.

A fenti kérdést Bajusz Gergely, az Avalon Ristorante gasztronómiai igazgatója tette fel a Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyolcadikos diákjainak. A történet elnyerte a fiatalok tetszését, de az igazi cél az volt, hogy a vendéglátó szakma iránt keltse fel az érdeklődést. Éppen ezért szervezte a rendkívüli tanórát a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) megyei szervezete. A Kazinczy iskola a roadshow első állomása volt, a későbbiekben más általános iskolákba is ellátogatnak, hogy segítsenek a pályaválasztás előtt álló fiataloknak dönteni.

Az első órán Bajusz Gergely mellett Zsufosné Pálfi Edina, az MNGSZ megyei ügyvezetője, Antal Gábor, a szövetség megyei elnöke, Hegedűs István, a Végállomás Bistorante séfje és dr. Lenkeiné Sebők Erzsébet, mint amatőr cukrász vettek részt.

Antal Gábor arról mesélt a diákoknak, hogy 1996-ban végzett a Szentpáliban, és életében volt egy kitérő is, amikor nem szakácsként, hanem autókereskedőként dolgozott. Többen kérdezték tőle, miért tért vissza a vendéglátásba, de egyszerű a válasza, szereti a szakmáját. “Érdekes emberekkel találkozom, olyan versenyekre jutottunk ki, ahol még nem is járt magyar csapat. Arról nem beszélve, hogy sok ismert, híres embernek főzhettem már” – sorolta az elnök.

Mint fogalmazott: a vendéglátás gyönyörű szakma, igazi művészet.

– Rögös volt az út, mire eljutottam oda, ahol most vagyok – kezdte Hegedűs István. – Rengeteg munkát kellett fektetnem a szakmámba, de mindez idővel megtérül. Összetett, komplex feladat a vendéglátás. A vendég csak az elé rakott tányért látja, de azt nem, e mögött mennyi munka, tanulás, együtt dolgozás van.

“14-15 évesen nehéz eldönteni, hogy az ember mi szeretne lenni, nekem se ment elsőre – ezt Bajusz Gergely mondta a diákoknak. – Helyettem is a szüleim döntöttek, először rendőr szakközépbe mentem, édesapám példáját követve. De a sors hamar megmutatta, nekem mi az utam. Édesanyámnak ugyanis étterme, kávézója volt Olaszországba, kimentem hozzá, és ott kezdtem el megtanulni a szakmát. Ma már száz ember munkáját felügyelem, főleg szakácsokét, felszolgálókét. Azt gondolom, aki ügyesen végzi a munkáját a vendéglátásban, az meg tud élni belőle. Nagyon ajánlom ezt a hivatást a fiataloknak.”

Bajusz Gergely azt is hangsúlyozta, egy jó pincér nem csupán kiszolgáló személyzet, hanem felszolgáló, aki ismeri a törzsvendégek szokásait, aki tud beszélgetni, tud ajánlani, megtalálja a hangot a vendéggel. Nem csupán bután felírja a rendelést, amit diktálnak neki – tette hozzá.

Sebők Erzsébetet már többször bemutattam, legutóbb akkor, amikor kiderült, indul egy angol cukrászversenyen. Böbe a cukrászmesterség szépségeiről beszélt a gyerekeknek, elmondva, ő 62 éves volt, amikor megismerkedett a szakmával. “Ez egy csodálatos szakma, ha még egyszer kezdhetném, biztos ezt választanám” – hangsúlyozta. Elmondta, az elmúlt hat évben számos tanfolyamon, kurzuson részt vett, hogy fejlessze magát, és versenyről még nem jött el díj nélkül. “Vallom, tudás nélkül nem lehet semmit alkotni. Boldog vagyok, nem hiába áldoztam a cukrászat megismerésére sok energiát, időt és pénzt. Azt gondolom, ha az ember választ magának egy szakmát, azt szeretni, tisztelni kell, és soha nem szégyen tanulni, kérdezni” – fogalmazott.