Címke: kiemelt

Harmony Day: egy nap, amikor harmóniába került a test a lélekkel

A nap, amikor a test és a lélek összeér, ezt ígérték a szervezők, amikor meghirdették a Harmony Day-t. Ígéretüket betartották, hiszen vasárnap tucatnyi előadó, számos egészségügyi szűrővizsgálat, edzések, egészséges ételek, stílustanácsadás várta ingyenesen a látogatókat a Tudomány és Technika Házában. Az eseményre több mint kilencszázan regisztráltak, és csaknem ennyien el is jöttek a meghirdetett programokra. A nap végén pedig csaknem kétszáz környezetbarát lufi emelkedett a magasba, szimbolizálva, hogy a részt vevők elengedték a gondjaikat, problémáikat. Felemelő érzés volt, de igazából már csak hab a tortán a számos érdekes, fontos, értékes gondolatokat megfogalmazó előadások után.

A Harmony Day-t Szilágyi Nikolett (nyitóképünkön), a Szupervumen főszerkesztője, tulajdonosa szervezte, az Első Miskolci Lions Club, a Tudomány és Technika Háza, a Rádió1, a Macroklinika, az Észak-Magyarország, a BMW Miskolc Motors, a Kellys Hungary, a Legelsősegély Alapítvány és a Viva Vitamin Water támogatásával.

A miskolci közönség találkozhatott Lippai Mariannával is, aki nek kislányáról öt és fél évesen kiderült, hogy halálos beteg, nyolc év küzdelem után el kellett engednie. Akkor megígérte a kis Dominikának, hogy boldog lesz. Mert új életet kezdeni, új városba költözni, új embereket megismerni, újra szerelmes lenni és újra férjhez menni. Motivációs előadásokat tart országszerte az „életből”, a megtapasztalásaiból, a túléléséből és szeretetből, vasárnap – most először – Miskolcon hirdette a boldogságot.

Az egészség komoly dolog, de ahhoz, hogy megőrizzük, nevetésre, jókedvre is szükség van. Ebből is kaptak a látogatók egy jóadaggal, hiszen a Dumaszínház humoristája, Bellus István is beszélt arról, mennyire él tudatosan, egészségesen.

Az előadások mellett 20 perces mini coachingokon, Szász Kata executive és életvezetési coach volt a vendégek segítsére. A Magyar Vöröskereszt véradással települt ki, csaknem két tucatnyian adtak vért a helyszínen. Illetve kiscsoportos edzéseket is tartottak:  GYMSTICK órát tartott Czégel Erika, iron boxot pedig Buczkó Peti, de  volt funkcionális edzés és jóga is.

Szilágyi Nikolett azt ígérte, a Harmony Day-t országszerte megrendezi, de jövőre is lesz Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában.

 

Fotók: Rogosz Péter

Juhász Magda verse volt az idei fesztivál slágere – kicsik, nagyok jöttek, szavaltak, nyertek

„Anyu kérdez, apu faggat: – Ellenőrződ hová raktad?” – szinte már kívülről fújom Juhász Magda Hová lett az ellenőrző? című versét. Nem véletlen, hiszen a szombaton, Hernádszentandráson megrendezett XII. Hernád-völgyi Tehetségkutató Fesztivál egyik slágere volt ez a vers. Alsósok, felsősök szívesen választották előadásukhoz,  és érdekes volt látni, hallani, ahogy a diákok különféle módon tették magukévá a vidám verset. De Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály költeményeit is hallhatta a közönség, valamint kortárs költők verseit, például Vesztergom Andrea: Nagy kislányok titkai című versét.

Olyan szerencsés voltam, hogy Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere engem kért fel egyik zsűritagnak, így tucatnyi tehetséges fiatal előadását meghallgathattam. Zsűritársaim voltak: Szabadi Emőke, a Kassai Thália Színház színművésze, Gazdik Zoltán, a helyi alapítvány tagja, valamint a polgármester. A versenyre több mint harminc kisiskolás nevezett, voltak köztük, akik bátran álltak színpadra, látszott rutinosak a szereplésben, voltak, akik félve kezdték el a verset, izgultak, féltek a színpadon. És találkoztunk több meglepetéssel is, olyan diákkal, akinek a színpadi szereplést adott egy pluszt, ott kezdett el „élni”, kinyílt, profi módon szavalt, hangsúlyozott, átélte, megélte a választott költemény mondanivalóját.

Mondhatom, nehéz helyzetben volt a zsűri, főleg a nagyobb korcsoportnál. Ebben a kategóriában ketten indultak, két teljesen különböző karakter, két teljesen különböző tehetség. Bevallom, nem tudtunk dönteni, így a fesztivál történetében először megosztott első helyezést osztottunk ki.

 

Amíg a zsűri visszavonult a döntéshozatalra, a Diri-Dongó együttes gondoskodott a jó hangulatról.

A XII. Hernád-völgyi Tehetségkutató Fesztivál díjazottjai:

Vers-kategória (2018. október 13.):

I. korosztály:
1. Madácsi Boglárka (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
2. Saláta Mátyás (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
3. Plaszkó Petra (Ilosvai Selymes Péter Általános Iskola és AMI – Abaújszántó)
Különdíj: Horváth Dzsasztin Junior (Gárdonyi Géza Általános Iskola – Forró)

II. korosztály:
1. Harkály Dzsesszika Melinda (Arany János Általános Iskola – Ináncs)
2. Üveges Réka (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
3. Lengyel Simon (Arany János Általános Iskola – Ináncs)

Különdíj: Cservák Regina Réka (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
Különdíj: Piák Anna Petra (Zrínyi Ilona Általános Iskola és AMI – Encs)
Különdíj: Üveges Hunor (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
Különdíj: Veres Gabriella (Gárdonyi Géza Általános iskola – Halmaj)

III. korosztály:
1. Dudás Flóra (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)
2. Szepesi Anna (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)

IV. korosztály:
1. Glonczi Péter (Gárdonyi Géza Általános Iskola – Forró)
1. Zsigmond Gábor (Szent László Katolikus Általános Iskola és AMI – Encs)

 

Valóságshowban akarnak tanulni, az iskolákban meg nincs utánpótlás

Miközben a hazai gasztrokultúra rohamosan fejlődik, a szakma megrekedt valahol a 90-es évek eleji szinten (tisztelet a kivételnek). Éppen ezért egyre kevesebb fiatal gondolja úgy, hogy szakácsként tanul tovább, kevés az utánpótlás, a szakmai szervezetek pedig ott tartanak, iskolákban kénytelenek toborozni a jövő szakácsait. De talán még ez is kevés, hiszen a vendéglátós képzőkbe bekerülve a fiatalokat olyan légkör fogadja, amitől elmegy a kedvük a szakácsmesterségtől. Az oktatók többsége nyugdíjas, a régi nagyöregek mutatják meg, mi is lenne egy szakács feladata. Ezzel nem is lenne baj, de azzal igen, hogy az elavult módszerek mellett nem hajlandók az újakat is beépíteni a tantervbe. A szakma egykori nagyjai azt gondolják, gasztrosznobizmus zajlik, nem értik, miért kell újra gondolni a hazai ízeket. Éppen ezért van sok olyan étterem még hazánkban, amely megrekedt a 80-as években. Mindezt Zsufosné Pálfi Edina, a Magyar Nemzeti Gasztronómia Szövetség (MNGSZ) megyei tagozatának ügyvezetője mondta el.

Bevallom, pár hónappal ezelőttig nem is hallottam arról, hogy létezik ilyen szövetség, majd kaptam egy meghívót, ebben az Első Vendéglátósok Éjszakájára invitáltak. Ott beszélgettünk szakmáról, a szakmát érintő problémákról az ügyvezetővel, és arról, a szövetség működését is szeretnék megreformálni, de leginkább felfrissíteni.

„A legnagyobb siker az lenne, ha a fiatalok ki szeretnék tanulni a szakmát, ha érdekelné őket a vendéglátás – fogalmazott Edina. – Akiket viszont érdekel, és kitanulja annak minden csínját-bínját, azok külföldre mennek. Pedig nem rosszak a hazai fizetések, de odáig el sem jutnak a fiatalok, már a gyakorlat közben elveszik a tanulók kedvét, hiszen az oktatójának nincs annyi ideje, hogy figyeljen rá, a konyhában nem tanul, inkább csak segédkezik” – sorolta Edina.

Arra is kitért, akik szakácsként, séfként dolgoznak, sokszor nem veszik a fáradtságot arra, hogy képezzék magukat. Miközben számos tanfolyam, kurzus, előadás várja azokat, akik szeretnének új módszereket, új technikákat megismerni. Ő maga is gyakran vesz részt ilyen képzéseken, mert vallja, csak így lehet a szakmát méltó módon képviselni.

Edina persze tudja, a megyei szervezet egyedül nem képes megreformálni a vendéglátó szakmát, de ha beszélnének a problémákról, és közösen keresnének megoldást, nagy sikert lehetne elérni. Sajnos a szakmában jelenleg az a folyamat zajlik, ami egy évtizeddel ezelőtt a médiában, azaz a fiatalok nem tanulni akarják a szakácsművészetet, hanem egy gasztroshowban feltűni, és onnan bejutni a legjobb éttermekbe.

Amíg országosan nem indul el a változás, az MNGSZ megyei szervezete addig sem ül tétlenül, terveik között szerepel, hogy iskolákban népszerűsítik majd a szakács szakmát, ott próbálják elmondani a diákoknak, miért is érdemes ezt kitanulniuk.

 

Az Avalon Park hotelje lett az év tematikus szálláshelye

A miskolctapolcai Avalon Resort & SPA számos hazai és nemzetközi díjat tudhat már magáénak. Rangos elismeréseinek listája ezúttal a Gastro & Hotel Design Award kiemelt kategóriájának elnyerésével bővült, amivel büszkén viselheti immáron „Az év legjobb tematikus szálláshelye” címet is!

A Gastro & Hotel Design Award Magyarországon az egyetlen olyan nemzetközi szinten mért megmérettetés, amely átfogó módon közelít a dizájnhoz, és annak minden területét értékeli a vendéglátó- és szállodaiparon belül. A hazai HORECA szektor területén egyedülálló versenyen a beadott pályaműveket idén is ismert, nemzetközi szakemberekből álló zsűri értékelte.

Az idei rekordszámú, 80 pályázó közül a miskolctapolcai Avalon Park szállodája azonnal belopta magát a szakmédia képviselőinek szívébe. Egyedülálló szolgáltatásai és a park dolgozóinak messze földön híres vendégszeretete révén nem volt kérdéses a győzelem. Nincs még egy – az Avalon Resort & SPA-hoz – hasonló hotel, ami olyan szórakozási lehetőségeket biztosít, mint például az 561 méter hosszú elektromos gokart pálya, a szabadtéri, 2500 négyzetméteres játszópark, a közelmúltban “Közép-Európa legjobb olasz konyhája” címet elnyert étterem, vagy az elsősorban street food és grillezett ételeket kínáló Sörkert. Az aktív kikapcsolódást nyújtó szolgáltatások mellett az erdei környezetben található szálloda bel- és kültéri wellness részlege is tökéletes nyugalmat áraszt, ahol garantált a testi-lelki feltöltődés.

A versenynek idén is kétfordulós elbírálási menete volt, és a magas rangot adó, független bírálatot biztosító eljárás is folytatódott – a hazai zsűritagok mellett a világon ismert és elismert szakmai nagyságok is részt vettek a pályázatok elbírálásában. A zsűri munkáját idén is Varró Zoltán több díjjal kitüntetett designer, belsőépítész vezette. Az ünnepélyes díjátadóra a Larus Étterem és Rendezvényközpontban került sor, ahol több, mint száz fő volt jelen és a shortlistesek, díjazottak egy elegáns gálavacsora keretén belül vehették át a kitüntetéseket.

„Rendkívül nagy megtiszteltetés számunkra, hogy egy ilyen rangos szakmai zsűri, egy ilyen rangos mezőnyben, minden kétséget kizáróan a mi szállodánkat gondolta „Az év legjobb tematikus szálláshelye” cím méltó tulajdonosának. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy az Avalon Resort & SPA mindenkinek a nyugalom szigetét jelentse, ahol teljes mértékben kikapcsolódhat és új erőre kaphat a Bükk lombkoronái között. A sok munka ismét meghozta a gyümölcsét, ami ezúttal is csak további motivációt és löketet ad vendégeink minél profibb kiszolgálásához!” – nyilatkozta az Avalon Resort & SPA szállodaigazgatója, Poncsák Pál.

Élete legnagyobb megmérettetésére készül több kilónyi csokoládéval

Mestercukrász vagy amatőr? -tettem fel a kérdést még 2016-ban, amikor először írtam Sebők Erzsébetről (Böbéről). Azóta számomra egyértelművé vált a válasz: mestere a cukrászatnak. Ráadásul már nem is „csak” Sebők Erzsébet, hanem dr. Lenkei Ferencné.

Böbét évek óta ismerem, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Facebook oldalán sorra osztja meg az általa – ahogy ő fogalmazott – csakúgy összedobott sütemények fotóit. Ez az összedobás azonban koránt sem egy átlagos munka, hiszen igazi remekművek születnek a keze alatt. A képeket látva nagyon sokáig győzködtem Böbét, hogy bemutathassam őt és tortáit. Mindig megköszönte az érdeklődést, de elutasító választ kaptam. Igazából már feladtam a próbálkozást, majd egyszer rám írt: „Azt szeretném kérdezni, hogy még mindig szeretnél-e írni rólam…” A válaszom persze, igen volt.

Ennek már két éve, és azóta is tartjuk a kapcsolatot. Még mindig meg tud lepni a tortacsodáival, és ámulattal nézem azt is, hogy 68 évesen mennyi energia, tanulási vágy, az újdonságok iránti érdeklődés van benne. Arra a bizonyos i-re a pontot, vagy stílusosabban arra a bizonyos tortára a habot azonban egy közelmúltbeli Facebook-bejegyzése tette fel: „Bocsánat, de ezt a nagy örömömet meg kell osztanom Veletek! Meglepetésemre ezt a megosztást láttam, ami számomra óriási! Merjünk nagyot álmodni, én is ezt teszem, a 2016-os VB-selejtező óta. Két éve álmodozom és Mónika barátnőmmel sokszor beszélünk, hogy milyen jó lenne, ha egyszer kijuthatnánk egy „kisebb” külföldi versenyre. És láss csodát, ez nekem most megadatik, amit egy jó Tündérnek köszönhetek, aki nem más mint Sylvia Elba! Köszönöm!…”

Kíváncsi lettem, mi is ez a verseny, és hogyan jutott idáig Böbe. Ő pedig szívesen mesélt: „Birminghamben minden évben megrendezik a világ legnagyobb tortadekoráló versenyét, ahol a profik, amatőrök, gyerekek kicsik és nagyok mérettetnek meg, és ezen közel kétezer versenyző vesz részt. Az álmom az volt, hogy egyszer kijussak erre a versenyre, persze csak, mint néző. Megkértem Sylvia Elbát, az első magyar Cake Internacional zsűritagját és junior nagykövetét – akit tortaversenyeken ismertem meg -, hogy segítsen bejutnom a versenyre. Először 2016-ban hallottam erről a megmérettetésről, azon a világbajnokságon, ahol 11. lettem. Sylvia pedig segített, igaz, nem úgy, ahogy én elsőre gondoltam…Ő arra gondolt, ha már kimegyek, miért ne versenyezhetnék. Én meg egyik nap megnyitom a Facebookot és látom, elintézte, hogy kint lehessek a versenyen, mint versenyző. Mini csokoládé artisztika kategóriában nevezett engem. Nagyon hálás vagyok neki, de egyből bedobott a mélyvízbe” – mesélte Böbe.

A verseny november elején lesz, addig – illetve október közepéig – Böbének el kell készítenie egy csokoládé alkotást. Már tudja is, mi lesz az, de nem árulta el. Annyit mondott, minden nap dolgozik rajta, és valószínű, két kiló csokoládé kell a teljes szoborcsoporthoz, ami öt figurából áll majd.

– Életem legnagyobb megmérettetése vár rám – tette hozzá. – Bevallom, a sütés már nem vonz annyira, mint a csokoládé szobrászat, most ebben látok lehetőséget, kihívást. Őszinte leszek, az eddigi eredményeim alapján, kicsit büszke vagyok magamra.

A kezdet:

  1. szeptemberében, Böbe elhatározta, hogy barátnője születésnapjára készít valami különlegeset. „Mivel pink táskamániás, kitaláltam, sütök neki egy rózsaszín tortát, aminek táska formája lesz. Nem tudtam, hogy kezdjek neki, de végül megcsináltam” – mesélte. Ez volt az első formatortája, és innen nem volt megállás. Késztetést érzett, hogy újabb és újabb tortákat találjon ki, készítsen el. Férje, dr. Lenkei Ferenc pedig biztatta, és mai napig legnagyobb rajongója. Büszkén mesélte, hogy Erzsébet korábban festett, szobrászkodott, amatőr festőként képeit kiállították a sátoraljaújhelyi művelődési házban. Ezen kívül korongozott, próbálkozott tűzzománccal, kézügyessége tehát adott volt.

Férje ötlete volt az is, hogy Erzsébet induljon tortaversenyen, így 2013-ban benevezett a Palotáson megrendezett versenyre. Ezt követte a többi, majd Farkas Vilmos cukrász tanfolyamára is beiratkozott, hogy még inkább megtanulja a tortakészítés csínját-bínját, trükkjeit.

A versenyeken kívül persze a családnak is süt, ünnepekre mindig kerül valami Böbesütőjéből. Ő maga azonban nem kóstolja meg a tortákat, nem szereti az édességet, csak készíteni.