Címke: cukrászat

Aranyat érő desszertek az Avalon cukrászatában

Szakácsból lett cukrász, egy véletlennek köszönhetően. Spanyolországban volt gyakorlaton, amikor egyszercsak a konyháról áthelyezték a cukrászatba. Akkor megtetszett neki a szakma, és az interneten keresgélve olyan színes, kreatív cukrászalkotásokat látott, hogy úgy érezte magát, „mint Alice csodaországban”. Ott s akkor végérvényesen eldöntötte, cukrász lesz. Ennek még alig négy éve, de Nagy Csaba máris megnyerte a Nemzetközi Cukrász Világbajnokságot, amit az elmúlt héten rendeztek meg Riminiben. Csabával az Avalon Ristoranteban beszélgettünk, ahol már második éve dolgozik cukrászként.

– Ez volt a második versenyem, tavaly Luxemburgban voltam egy megmérettetésen, akkor csapatunknak bronzérmet sikerült szereznie – mesélte Csaba. – Most ketten indultunk, Kézi Sárával, aki a baktalórántházi Fenyves szálló cukrásza. A nemzeti válogatott tagjaiként jutottunk ki a világbajnokságra, amire – mint ahogy a sportolók teszik – mi is gyakoroltunk, készültünk, próbáltuk a recepteket. Két versenyfeladatunk volt, egy tortát és egy tányérdesszertet kellett készítenünk, mindössze 3,5 óra alatt. A tortánk egy csokoládés currys alkotás lett, karamelizált fenyőmagropogóssal, anánász-kókusz zselével és étcsokoládés mousse-al. A tányérra pedig bazsalikomos zöldteás piskóta került, zöldteás tejcsokis ganázzsal, mandularopogóssal, sóskaramellás vaníliás namelakával – ez egy japán krém – és zöldteás málnás fagyival. A recepteket én találtam ki, majd Sárával együtt finomítottuk az ízeket. A versenyen kikötés volt, hogy a szponzorok termékeit használjuk, ezért került zöldtea, illetve gyümölcspüré az édességekbe. De a desszertek mellett a körülményeket is értékelték, például a hűtőt is megnézték, a tisztaságot, ezekkel jelentős pontokat lehetett szerezni.

Kérdésünkre, hogyan került a nemzeti cukrászválogatottba, Csaba elmondta, szakmai alapon válogatták be, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség ajánlására. „Nagy dolog, hogy 26 évesen egy ennyire komoly versenyen aranyérmet szerezhettem, de nincs megállás, készülni kell a 2020-as megmérettetésekre. Jövő februárban lesz egy cukrászolimpia, majd nyáron Szentpéterváron a mostani verseny döntője, Riminiben ugyanis az európai selejtező volt. A döntőre egy tortát kell készítenünk, tányérdesszertet, és csokoládé artisztikát.”

Az Avalon Ristorante cukrászata minden feltételt biztosít az ifjú cukrász számára, Csaba és csapattársa ott gyakorolhattak, kísérletezhették ki az aranyat érő desszerteket. Az étterem vendégei pedig jól járnak, hiszen Csaba egy-egy ötletét, saját receptjeinek végeredményét meg is kóstolhatják. Sőt, a világbajnokságra való felkészülés alatt szinte folyamatosan tesztelték a vendégeken a desszerteket.

Miért szereti csinálni? – kérdeztük. „Boldogsággal tölt el, hogy örömöt okozhatok másoknak, és boldogság, amikor a szakmai is rácsodálkozik egy-egy alkotásomra” – válaszolta.

Csaba a modern cukrászatról is elmondta a véleményét, kiemelve, hogy erre a vonalra jelenleg a franciák vannak nagy hatással. „Nem vagyok híve az újragondolásnak, amit egyszer kitaláltak, az úgy van jól, nem kell hozzányúlni, nem kell bolygatni. Sok új alapanyag van – Ázsiából, Dél-Amerikából -, éppen ezért sok újat lehet készíteni, lehet ötletelni, kísérletezni.

Amikor a kedvenc süteményéről kérdeztük a cukrásztól, kitérő választ kaptunk: „Nem vagyok édesszájú, inkább az ízek között vannak kedvenceim. Szeretem a savas ízeket, ezek mellett a mogyorót, karamellát.”

A jövő szakácsait, cukrászait toborozták Miskolcon

Mi volt Mátyás király kedvenc étele, amit burgonyával szeretett enni? Hús, vagy valami halféle? A kérdést hallva eszünkbe jutnak a reneszánsz kori lakomák, a gazdagon megrakott királyi asztalok. Egy valami azonban nem jut eszünkbe, hogy a kérdés ravasz, fogós, hiszen igazságosként emlegetett királyunk 1490-ben halt meg, Amerikát pedig 1492-ben fedezték fel. Na, de mi itt az összefüggés? Csupán annyi, hogy a burgonya a tengerentúlról érkezett hozzánk, azaz Mátyás király még nem ismerhette ezt a zöldségfélét.

A fenti kérdést Bajusz Gergely, az Avalon Ristorante gasztronómiai igazgatója tette fel a Kazinczy Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola nyolcadikos diákjainak. A történet elnyerte a fiatalok tetszését, de az igazi cél az volt, hogy a vendéglátó szakma iránt keltse fel az érdeklődést. Éppen ezért szervezte a rendkívüli tanórát a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) megyei szervezete. A Kazinczy iskola a roadshow első állomása volt, a későbbiekben más általános iskolákba is ellátogatnak, hogy segítsenek a pályaválasztás előtt álló fiataloknak dönteni.

Az első órán Bajusz Gergely mellett Zsufosné Pálfi Edina, az MNGSZ megyei ügyvezetője, Antal Gábor, a szövetség megyei elnöke, Hegedűs István, a Végállomás Bistorante séfje és dr. Lenkeiné Sebők Erzsébet, mint amatőr cukrász vettek részt.

Antal Gábor arról mesélt a diákoknak, hogy 1996-ban végzett a Szentpáliban, és életében volt egy kitérő is, amikor nem szakácsként, hanem autókereskedőként dolgozott. Többen kérdezték tőle, miért tért vissza a vendéglátásba, de egyszerű a válasza, szereti a szakmáját. „Érdekes emberekkel találkozom, olyan versenyekre jutottunk ki, ahol még nem is járt magyar csapat. Arról nem beszélve, hogy sok ismert, híres embernek főzhettem már” – sorolta az elnök.

Mint fogalmazott: a vendéglátás gyönyörű szakma, igazi művészet.

– Rögös volt az út, mire eljutottam oda, ahol most vagyok – kezdte Hegedűs István. – Rengeteg munkát kellett fektetnem a szakmámba, de mindez idővel megtérül. Összetett, komplex feladat a vendéglátás. A vendég csak az elé rakott tányért látja, de azt nem, e mögött mennyi munka, tanulás, együtt dolgozás van.

„14-15 évesen nehéz eldönteni, hogy az ember mi szeretne lenni, nekem se ment elsőre – ezt Bajusz Gergely mondta a diákoknak. – Helyettem is a szüleim döntöttek, először rendőr szakközépbe mentem, édesapám példáját követve. De a sors hamar megmutatta, nekem mi az utam. Édesanyámnak ugyanis étterme, kávézója volt Olaszországba, kimentem hozzá, és ott kezdtem el megtanulni a szakmát. Ma már száz ember munkáját felügyelem, főleg szakácsokét, felszolgálókét. Azt gondolom, aki ügyesen végzi a munkáját a vendéglátásban, az meg tud élni belőle. Nagyon ajánlom ezt a hivatást a fiataloknak.”

Bajusz Gergely azt is hangsúlyozta, egy jó pincér nem csupán kiszolgáló személyzet, hanem felszolgáló, aki ismeri a törzsvendégek szokásait, aki tud beszélgetni, tud ajánlani, megtalálja a hangot a vendéggel. Nem csupán bután felírja a rendelést, amit diktálnak neki – tette hozzá.

Sebők Erzsébetet már többször bemutattam, legutóbb akkor, amikor kiderült, indul egy angol cukrászversenyen. Böbe a cukrászmesterség szépségeiről beszélt a gyerekeknek, elmondva, ő 62 éves volt, amikor megismerkedett a szakmával. „Ez egy csodálatos szakma, ha még egyszer kezdhetném, biztos ezt választanám” – hangsúlyozta. Elmondta, az elmúlt hat évben számos tanfolyamon, kurzuson részt vett, hogy fejlessze magát, és versenyről még nem jött el díj nélkül. „Vallom, tudás nélkül nem lehet semmit alkotni. Boldog vagyok, nem hiába áldoztam a cukrászat megismerésére sok energiát, időt és pénzt. Azt gondolom, ha az ember választ magának egy szakmát, azt szeretni, tisztelni kell, és soha nem szégyen tanulni, kérdezni” – fogalmazott.