Sára és az én könyvem – regény, csak úgy

Megjelent. Végre. Boldogság volt látni kinyomtatva, még akkor is, ha nem egy Háború és béke vastagságú könyv. Igaz, a témája sem az. De akkor mi is? Regény, csak úgy. Talán ez a legkifejezőbb rá. Valami, ami a gondolataimról, érzéseimről, és Sára gondolatairól, érzéseiről szól. Mégiscsak az ő könyve, még akkor is, ha az életünk közt van némi átfedés.

Hogy terápiaként írtam-e? Nem, mert ettől nem volt számomra sem jobb, sem rosszabb. Egyszerűen írtam, mert írni akartam. Nem minden része tükrözi a valóságot, van, amit csak a fantáziám teremtett meg Sára számára. Lehet találgatni, mi lehet az.

Nem érhető el leírás a fényképhez.

Őszinte könyv? Az. Ami igaz benne, az tényleg őszinte. Nehéz is volt így útjára bocsátani, mert abszolút meztelenre vetkőztettem a lelkem. Én ilyen vagyok, ezt érzem, így cselekszem, így tudok szeretni. Nem azt mondom, hogy ez könnyű, de már nem fogok változni. Lehet, nem is akarok.

Nem bonyolítanám túl ezt a könyvdolgot. Van, megjelent, aki szeretné, olvassa el! Sára csak egy nő, akinek nagyot fordult az élete, próbál talpon maradni, próbál felejteni, próbál újrakezdeni.

Happy end? Ki tudja… Talán. Talán egyszer. Talán soha.

 

Dedikálás:

2019. június 12. 16 óra, Miskolc, Géniusz Könyváruház sátra az Erzsébet téren

2019. június 14. 16 óra, Budapest, Duna Korzó, 108-as pavilon

 

Aki szeretne vásárolni, az a 06202192281-es számon, illetve az n.szanto.rita@gmail.com-on rendelhet.

Köszönöm mindenkinek, aki megveszi, és várom a visszajelzéseket is!

A kicsi kocsi el sem indult – hogyan rekedtünk a milánói reptéren hat órán keresztül

Már itthon felkészültünk arra, hogy a Milánó-Genova útvonal kalandoroknak való. Az útibeszámolók többsége ugyanis alagutakról, szerpentinekről, több százméter magasban megépített hidakról szólt. Nem hazudtak, valóban ez várt ránk alig száz kilométerre Milánótól. De addig még el kellett jutnunk, és nekünk már a malpensai repülőtéren, nem sokkal a megérkezésünk után elkezdődtek a kalandok.

Képtalálat a következőre: „autókölcsönzés”

Igazából magáról az útról szerettem volna írni, azokról a gasztroélményekről, amelyek Olaszországban vártak rám és barátaimra. Ez sem marad el, de elsőként milánói kálváriánkról számolok be, azért, hogy tanulság legyen azoknak, akik esetleg most szervezik utukat a festői Cinque Terre-re.

Még itthon, a repülőjegy vásárlásakor béreltünk autót, hiszen a repülőtértől több mint 200 kilométerre, Lavagnaban volt a szállásunk. Úgy voltunk vele, jól jön majd egy kocsi, hogy bejárjuk a Ligur-tenger környéket, és valahogy eljussunk az öt kis faluba. Így utólag belátom, tévedtünk, bőven elég lett volna vonatjegyet vennünk. Ráadásul a szállásunk alig 200 méterre volt a pályaudvartól. Éppen ezért a Cinque Terre-i kirándulásunkhoz már nem is indítottuk be a bérelt autót.

Képtalálat a következőre: „milano malpensa”

De pénteken, érkezéskor még nem voltunk ennyire okosok, főleg azért sem, mert hiába kerestük a repülőtéren a Centurio autókölcsönzőt, nem találtuk. Pár órán keresztül lifteztünk az épületben, a fegyveres katonáknak már elég gyanúsak lehettünk, de senki nem tudta megmondani, hol vehetnénk át az előre kifizetett bérautónkat. Már telefonos segítséget is bevetettünk, egy olaszul anyanyelvi szinten beszélő barátunk fordított nekünk, de semmi. Míg végül rájöttünk, az autókölcsönző nem a reptéren, hanem onnan öt kilométerre van. Ezt azonban sehol nem jelezték előre, így a transzfert is lekéstük, kénytelenek voltunk taxival menni a kölcsönzőbe.

Itt újabb meglepetés várt minket, egy óriási hangárban kellett sorakoznunk több mint egy órát, hogy egyáltalán a pulthoz jussunk, ahol valaki végre foglalkozott az előrendelésünkkel. Addigra már nem voltunk türelmesek, hiszen Miskolcról hajnal 1-kor indultunk, reggel 8-ra Milánóban voltunk, de csak délben jutottunk el a pultig. Igyekeztünk lenyugodni, gondoltuk, már minden sínen van, boldogan mutattam a foglalást, vettem elő a hitelkártyát. Az ügyintéző is kedves volt, egészen addig, amíg ki nem derült, a fogalalás és a hitelkártya nem ugyanazon a néven van. Ekkor jött az újabb telefonos segítség, meg még néhányszor – ezúttal is köszönjük Bajusz Gergő 🙂 -, mert nem sikerült átfoglaltatni a kocsit az én nevemre. Bevallom, kissé feszültek voltunk, ekkor már nem csak az ügyintézőre, egymásra is, de jóbarátokhoz méltón inkább számoltunk magunkban. Nem tízig, sokáig.

Végül nem is kaptuk meg az autónkat, hiába az előre befizetés, sőt, még taxit sem hívtak. Mutogatták, menjünk a transzferükkel vissza a reptérre, igaz, arra még csaknem egy órát kellett volna várnunk. De miután már két órája egy milánói hangárban dekkoltunk, nem volt kedvünk tovább maradnunk. Nagy nehezen megoldottuk a visszautat, de akkor még fogalmunk sem volt, hogy jutunk le Lavagnába.

Képtalálat a következőre: „milánó-genova”

Itthon azt terveztük, péntek délben már a szálloda medencéjében hűsölünk, ehhez képest kettőkor még azon gondolkodtunk, hogy tesszük meg a 250 kilométert. Végül egy reptéri kölcsönző, az Europcar segített. Gyorsak voltak, kedvesek, és nem sokkal drágábbak, mint a korábbi cég. Sőt, így, hogy náluk kaptunk is autót, igazából olcsóbbak voltak.

Ekkora már több kilométert megtettünk a milánói reptéren, már ismerősként üdvözöltek minket. Persze volt, akik gyanakodva néztek ránk, hogy miért sétáltatunk négy bőröndöt órákon keresztül az óriási csarnokokban. Kezdtünk együttérezni Tom Hanks-al, aki – igaz csak egy film kedvéért – egy terminálban rekedt.

Kapcsolódó kép

Mi azért hamarabb kiszabadultunk, és délután fél 3-kor már el is indulhattunk Lavagnaba. Az autóban még jót röhögtünk, majd szép lassan mindenkit elnyomott az álom. Engem is, aki a kormánynál ült…És ez még csak fél nap volt a háromból.

Foly köv.

Bellus Pisti nem csak a pohárba, a pogácsába is Barkland bort önt

Nem lehet vele komolyan beszélgetni. Éppen ezért elsőre nem is hittem el, hogy tényleg kisütött valamit. Azt meg nem is reméltem, hogy valami igazán jót, finomat. Bellus Pisti humorista azonban bebizonyította, egyvalamiben nem ismer tréfát, az a pogácsa.

Pár hete óriásplakátokról mosolyog ránk, ajánlva a Barkland Pincészet kiváló borait. Ezért, amikor találkoztunk, kíváncsian kérdeztem, ezek szerint ő boros. A válasz gyorsan érkezett: „Nem, én Bellus vagyok, Boros Bochkorral dolgozott…” Ezek után esély nem volt normális, mély interjúra, de végülis minek, amikor borról, pogácsáról és persze Pistiről van szó.

Vajon kiömlik vagy nem?

Komolyra fordítva – ez elsőre azért furán hangzott Bellus Pisti szájából – néhány héttel ezelőtt felkértek, hogy legyek a Barkland Pincészet arca. Örültem a lehetőségnek, hiszen szeretem a borokat, és a Barkland borait ismertem, szívesen fogyasztottam korábban is. A kedvencem a száraz fajta, például a Birtok Furmint és a Sípos Dűlő. Arra gondoltam, ezekhez a borokhoz jólesne egy jófajta pogácsa, ezért kikísérleteztem egy saját rceptet. Egyébként is imádom a pogácsát, édesanyám sokat sütött gyerekkoromban, most meg bárhol járok az országban, mindenhol meg akarom kóstolni a helyi pogácsát. Ezért is sokat gondolkodtam a recepten, mire megszületett – megsült – az a pogácsa, amit nyugodt szívvel hagyok bárhol az asztalon, mert mindig elfogy. Megsúgom, a Barkland bor sem hiányzik belőle.

Nem csak finom, szép is
A pogácsa valóban gyorsan fogy, bizonyíthatom. Pisti egy nagy adag saját sütésű pogácsával érkezett a találkozóra, a végére viszont alig tudtunk megmenteni párat a fotózáshoz. Azt a néhányat egy tálcára halmoztuk, igyekeztünk úgy rendezni, hogy tömeget képezzenk, de néhány kattintás után a megmentett pogácsák is gazdára találtak. Csak az üres tálca maradt utánuk.
Ilyen finom sütemény után felmerült a kérdés, a humorista a konyhában is profin mozog. „Szeretek főzni, de inkább a sütés áll hozzám közelebb, gondolkodtam is azon, hogy elvégzek egy cukrásztanfolyamot. Különböző főzőtanfolyamokon már voltam, tanultam például pizzakészítést is. De igazából nem vagyok profi szakács, szoktam is mondani, ha a Konyhafőnökben szerepelnék, csak fasírtot készítenék. Akármi az alapanyag, ledarálnám, hozzá fokhagyma…” – hagyta maga mögött a komolyságot egy pillanat alatt.
Fellépések után jól esik egy pohár Barkland furmint
Azért a pogácsa receptjét még komolyan megoszotta velünk, de ha valaki nem szeretne a sütéssel bajlódni, az meg is kóstolhatja Bellus Pisti pogácsáját június 7-én a Drót Bisztró Barkland borteraszának nyitópartiján. Finom ételek, finom borok, némi humor és persze a borral megspékelt pogácsa, na meg az Ildi Rider zenekar. Érdemes már most helyet foglalni.
És akkor a Pisti féle pogácsa receptje:
2 normál tepsi /50 db pogácsa/
1 dl langyos tejbe kell 1 teáskanál cukor és fel kell futtatni benne 30 g élesztőt
A tésztához a következők kellenek:
500 g liszt
1 púpozott evőkanál só
1 teáskanál őrölt bors
200 g tepertő ledarálva
100 g tepertő késsel aprítva
1 tojás
1 evőkanál libazsír
2 evőkanál tejföl
1 evőkanál tejszín
2 evőkanál Barkland Birtok furmint
+ a felfuttatott élesztő
Darálódik a tepertő

A begyúrt tésztát kb. 1 óráig kelesztjük. Ezután kinyújtjuk vékonyra, megkenjük libazsírral és reszelünk rá Gouda sajtot. Alulról felhajtjuk a tésztát a 2/3-ig, majd felülről ráhajtjuk a maradék részt. Ezután jobbról és balról is behajtjuk ugyanígy. Fél óra múlva ismét vékonyra kinyújtjuk, és az előző lépés szerint járunk el. Újabb félóra eltelte után ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, késsel bevagdossuk a tetejét kockásra, majd kiszaggatjuk. Tepsibe tesszük a kiszaggatott pogácsákat, és 1 felvert tojással lekenjük a tetejüket. Előmelegített sütőben 175 fokon 20 percig sütjük légkeveréssel.

Íme a pogácsa
Amit a Barkland Pincészetről tudni kell:

Hobbiként indult, de három évvel ezelőtt már hivatalosan is megkapta a borkereskedési engedélyt a Barkland Pincészet, amelyet Barkóczi István és lánya, Barkóczi Eszter alapítottak.

Barkóczi István közel 20 éve kezdett el a borászattal foglalkozni, eleinte még hobbiszinten. Később vett egy pincét az Avason, és ez indította el a folyamatot, hogy komolyabban beleássa magát a borkészítés folyamatába. Nem tartja magát borásznak, inkább borkedvelőnek, akit érdekel a borgyártási technológia.
Barkland borok

Barkóczi Istvántól azt is megtudtuk, a borkészítésben az olasz modellt követi, azaz minden egyes borkészítési fázisnak van külön szakembere, van, aki a szőlőre figyel, van a pincemester, akire szüret után vár feladat, és persze van a borász, aki tanácsokkal látja el a pincészetet.

A borkészítés, borászkodás reneszánszát éli mostanában, és különösen jó látni, hogy más iparágakban sikeres vállalkozók befektetnek ebbe a nem kevés türelmet és anyagi, valamint időben is mérhető áldozatot igénylő területbe. Itt maradandó értékek jönnek létre, újra művelődnek a szőlőhegyek – Hegyalján is rengeteg műveletlen terület akad –, és terjed egy olyan kultúra, ami speciálisan magyar és egyben helyi, a vidékünkre jellemző. Az külön öröm, hogy az Avas is képbe kerül egy kicsit a Barkland kapcsán, hiszen az avasi pincék valaha a hídfőt képezték Tokaj-Hegyalja és a nagyvilág között. Miskolc lehetne a tokaj-hegyaljai borok legnagyobb városa, hiszen közel a borvidék, és egy, még mindig nagyvárosnak számító település a megszámlálhatatlan pincéjével ugyanaz lehetne, mint a Médoc vidéknek Franciaországban Bordeaux. Az ilyen lépések, mint a Barkland létrehozása – miskolci kapcsolódással, pincével, étteremmel, szállodával –, az a modell, amit remélhetőleg sokan követnek majd. Érdemes ezért figyelni – és kóstolni is –, hova fejlődik majd a Barkland, remélhetően vonzó példát felmutatva.

Spárgával „átkötött” étlap a Vigadóban

Spárga és eper, ennek van most szezonja. Az eperrel könnyű bánni, kapásból beugranak a receptek, főleg a desszertek. De bevallom, spárgát még nem készítettem. Persze enni, már ettem, de valamiért a konyhámat elkerülte ez a zöldség. Miközben a séfek szerint ez egy jól és könnyen felhasználható alapanyag. Komáromi József, a Népkerti Vigadó és Söröző egyik séfje is ezt vallja, ezért most, amikor a spárgának szezonja van, nem hiányozhat a zöldség az étterem étlapjáról. Már az új étlapot is úgy állították össze, hogy a spárga szinte főszerepet kapjon.

A Vigadóban ugyanis igyekeznek a szezonális zöldségekre, gyümölcsökre alapozni a kínálatot. Komáromi József éppen ezért gyakorta megfordul a Búza téri piacon, hogy felmérje a kínálatot, válogasson a friss, hazai zöldségek között. Amikor elkísértem egy ilyen piacozásra, nem volt könnyű dolgom, hiszen a séf alapos munkát végzett: egyenként válogatta a zöldségeket, megszagolgatta az epret, kereste a legpirosabb paradicsomot és a legzöldebb paprikát. Közben praktikáktól is mesélt, például arról, a zöldségek levelét nem szabad kidobni, salátákba, zöldfűszereknek, pestoba kiválóak.

A friss hazai

Persze azt is elárulta, minden nap nincs ideje piacozni, de egy esti vacsorához, egy délutáni rendezvényhez, szívesen válogat a primőr árukból. Vallja, ezeknek jobb az ízük, könnyebb velük dolgozni, elég csak egyszerűen elkészíteni ezeket a zöldségeket, mert a frisseségük adja az igazi zamatot.

Komáromi József telepakolta a kosarát

– Hamarosan étlapváltásunk lesz, éppen ezért mostanában gyakorta megfordulok a piacon, ihletet meríteni – mondta Komáromi József. – Tudni kell, az új étlap bevezetésekor más változások is lesznek éttermünkben, délben csak menüvel várjuk a vendégeket, két fajta leves, három főétel közül választhatnak, és természetesen lesz desszertünk is. A menüben törekszünk arra, hogy hetente legyen főzelék, halétel, tészta, azaz változatos legyen. Délután pedig – 3-5-ig – streetfood ételekkel várjuk a vendégeket, mint például hot-dog, hamburger, szendvicsek. De a hazai finomságok is kérhetők: tócsni, krumplilángos. Este pedig a la carte-ból választhatnak a hozzánk betérők.

Az epret is kiszagolta

Az étlapot látva azt gondolom, a nap bármely szakában látogatunk a Vigadóba, nem járunk rosszul. Paprikás lisztben forgatott harcsa, rózsaborssal grillezett kecskesajt, lillafüredi pisztráng, pankómorzsában sült csirkeszárny, sörben sült csülök, bélszín steak és bükki kaszás pecsenye. Csak néhány finomság az étlapról, amelyek kiegészülnek a hónap ételével, ez júniusban a töltött karalábé lesz. Júliusban pedig a nagyadagok kedvelői készüljenek, Komáromi József óriás burgerekkel és hot-dogokkal készül. Ezek már kipróbált receptek: két kilónyi hamburger hús, 15 virslis hot-dog…csak bírjuk megenni.

Képtalálat a következőre: „spárga”
Most a spárgának van szezonja
Képtalálat a következőre: „eper”
Eper minden mennyiségben
Képtalálat a következőre: „sörben sült csülök”
Igazi férfias fogás: csülök sörben sütve

Elültették a „tananyagot” a Miskolci Egyetem egyik kiskertjében

Ezentúl nem kell a Miskoci Egyetem egész területét és a környező erdőket bejárniuk az Egészségügyi Kar hallgatóinak, ha gyógynövényekről tanulnak. A tananyag ugyanis helybe jött, igaz, egy kis segítséggel. Pászk Norbert, a kar egyik mestertanára ugyanis kitalálta, az intézmény előtti kiskertet érdemes lenne gyógy- és fűszernövényekkel beültetni. Ötletét támogatta Kiss-Tóth Emőke, az Egészségügyi Kar dékánja, így a közelmúltban megrendezett Stefánia konferenciához kapcsolódóan, egyetemi forrásból megvalósult a kert.

Norbert közel harminc féle gyógy- és fűszernövényt ültetett a campus egyik kiskertjébe. Megtalálhatjuk itt a babérlevelet, a tárkonyt, a kúszó rozmaringot, a rebarbarát, a lestyánt, a citromillatú kakukkfűvet, és még sorolhatánk. Míg mi bosszankodtunk a napokban hullott sok-sok eső miatt, Norbert örült, mert a csapadék kedvezett a növényeknek. Azt mondta egy-két hónap múlva meg lehet ejteni az első gyógynövény-gyűjtést. „Amint leszedtük a terméseket, leszárítjuk azokat, és télen kiváló lesz a tanórákra. A diákok megnézhetik, meg is kóstolhatják a szárított gyógyfüveket. Ezek a növények nem igényelnek különösebb gondoskodást: tavasszal, ősszel metszeni kell, évente háromszor betakarítani” – sorolta a mestertanár.

Norbertet kedvenc gyógynövényéről is kérdeztük, elárulta a körömvirág a favoritja. „Univerzális, szinte minden bajra jó, sebgyógyító, gyulladáscsökkentő, keringésjavító, de emésztésre is kiváló, sőt a daganatos betegségekre is javasolják. Szent Hildegárd természettudós halálvirágnak is nevezte, utalva arra, hogy még a halálból is visszahozza a beteget. Amellett, hogy gyógynövény, salátaként is fogyasztható, igaz, kicsit keserű, de egészséges. Fűszerek közül viszont a lestyán a kedvencem, amit Maggi fűnek is neveznek, mert sok ételízesítőnek ez az alapja. Vízhajtó hatású, vesetisztító, szívritmuszavarokra is kiváló, teaként is fogyasztható, igaz, ez a legtöbb fűszernövényre jellemző” – mondta a mestertanár.

„Hazánkban 400-féle gyógynövény van, ezek közül én – a külföldiekkel együtt – közel 300-félét ismerek. A baj, hogy az évszázadok alatt sokat felejtettünk, van olyan növény, amit nem ismerünk, nem tudjuk, mire jó. Vannak a megszokott, közismert gyógynövények, de ha egy újat szeretnénk bevezetni, ami lehet, sokkal jobb a másiknál, nehéz elfogadtatni” – vélekedett.

Hangsúlyozta azt is, szinte minden betegségre megvan a gyógyír – akár több is – a természetben. Éppen ezért mindenkinek ki kell tapasztalnia, számára melyik a megfelelő. „Azért bizalmatlanok az emberek a gyógynövénnyel való gyógyítással szemben, mert nem mindenkinél érezhető azonnal a hatás. Van, akinél 2–3 hét, de akad, akinek éveket is kell várnia a gyógyulásra. De az is baj, az egészségügyi szakemberek sem mindig ajánlják a betegnek” – tette hozzá.

Norbert állítja, a kar hallgatóit érdekli a természetgyógyászat, ők maguk is használják a gyógynövényeket, és kíváncsiak is ara, mi-mire való. Korábban, fitoterápia órán bejárták a campust, mert a gazos részeken is megterem számos gyógynövény, így helyben ismerkedtek ezekkel, de ma már a kar előtti kiskertig is elég menni, megteremnek ott is a legfontosabb „tananyagok”.