Kategória: Receptek

Almavariációk 1.0; végre a pálmacukor is bizonyíthatott

Szóval megérett az alma a kertünkben. Szép zöld, hibátlan. Jóleső érzés leszedni, kosárba rakni, és azon törni a fejem, mi készüljön belőle.

Itt még csak csábított
Az első ötletem almakompót volt. Úgy, ahogy nagyim készítette, fahéjasan, szegfűszegesen. Emlékszem, az egész lakás boldog, meleg illatban úszott.
De a kompót olyan őszi, téli étel, a hosszú estéken esik jól begubózni egy tál édes, forró almakompóttal. Na de nyáron? Ezért ezt gyorsan elvetettem, még a gondolatát is száműztem. Én még nem akarom az őszt.
S mivel ez az irtózatos kánikula nem csillapodik, hideg levesre vágytam. Így lett a kerti almából leves. Persze nem ilyen egyszerűen – de nem is bonyolult recept alapján -, de elkészült
Mivel egy ideje már a kamrapolcon vár sorsára egy zacskónyi pálmacukor (szerintem kesernyésebb, karakteresebb, égettebb ízű, mint a nádcukor), azt gondoltam, itt az ideje, hogy fejest ugorjon az almalében. Megtörtént. Ettől lett barna a leves, meg persze a fahéjtól, szegfüszegtől. Azt, hogy a fűszerek megszínezték, nem bántam, mert a fehér ételekért nem vagyok oda. Ez is egyik faksznim, a sok közül

A pálmacukros almaleves pirított zabpehellyel
Egy kis habarást kapott a szirupos almalé, és már csak arra kellett várnom, hogy kihűljön a levesem. Közben azon gondolkodtam, milyen ropogós textúrát – annyira trendi most ezt használni egy gasztroblogernek – adhatnék a levesnek. Persze az almadarabok sem főttek puhára, de mégis vágytam valami levesbetétre. Végül a zabpehelyre esett a választásom, és ha már pálmacukor, végigvittem ezt a vonalat az ételemen, ezen pirítottam meg a zabpelyhet. Szerintem telitalálat, azok szerint is, akik kóstolták.
Ez lett tehát az én almavariációm 1.0-ás változata. A kosárban halomban áll még a zöldalma, gondolkodom, mi legyen a következő adagból. (Ötletek jöhetnek) A barátok almás rétest szeretnének. Könnyű nekik, nem ők állnak majd a sütő mellett De hagyom magam rábeszélni.

Megérett a csábításra…

Az alma nekem őszi, téli gyümölcs, annak ellenére, hogy kimondottan kedvelem a nyári változatát is. De valamiért mégis az év második felét idézi az illata. Talán azért, mert annak idején ez volt a gyümölcs, hiszen ősszel és télen csak ritkán jutott banán és narancs az asztalra. Alma meg mindig volt, ezért talán nem is értékeltük olyan sokra.
Nagymamám gyümölcsös kosarában feltornyozva várta sorsát a Jonatán és a Delicsesz. Az utóbbi nem volt a kedvencem, olyan kásásnak éreztem, merthogy az is. De formára kitűnt a többi közül, hiszen piroslott a halomban, és apró kis fodrok díszítették az alját. (Persze ez nem múlt idő, most is.)
A zöldalma valamiért csak később került az utamba, de gyorsan összebarátkoztunk. Savanykás, lédús, finom. Apa pár éve ültetett egy almafát az udvaron. Mivel nem kertész, és köze sincs a kertműveléshez, ezért csak random ásott egy helyet a vékonyka vesszőnek. Egy régi síbotommal támasztotta meg, amit azóta körbe is nőtt a fa törzse. Merthogy a vesszőcskéből mára fa lett, meg termés is. Roskadozik a zöldalmától.
Olyan jó reggelente leugrani egy almáért, leszakítani az érett gyümölcsöt. Kicsit megdörzsölni, beleharapni a roppanós húsába. Vagy éppen a ruhámban tartva felhozni vagy tízet, hogy leves vagy sütemény készüljön belőlük. Szépek, zöldek, ízletesek, meg persze saját.
Kezdem megérteni Évát…

Egy padlizsán nem is végezhette volna szebb és jobb helyen

Valami gyorsan elkészíthető, könnyű ebédre vágytam ma. Valami olyanra, ami szinte magától elkészül. Ráadásul eljött az ideje annak is, hogy a napokban ajándékba kapott cserépedényemet kirpóbáljam. A hűtőben felfedeztem egy magányos padlizsánt, ami már romlásra volt ítélve, de a 24-ik órában megmentettem, így finom ebédként végezte.

Felkarikáztam a padlizsánt, egyenesen a cserépedénybe (annyira szép, hogy először sajnáltam befogni sütéshez). A gyümölcsdaraboknak (igen,  padlizsán gyümölcs) chilli olajból, szójaszószból, pici sóból, borsból és tahiniből finom pakolást készítettem. Hagytam, körülbelül 10 percig, hogy a padlizsánt átjárják az ízek, majd beraktam a tálat a sütőbe. Bevallom, türelmetlen voltam, de most nem elsősorban a padlizsán miatt, inkább a tálat akartam tesztelni. Percenként kapcsolgattam a sütőben lévő villanyt, hogy lássam, ahogy a szaft a hőtől elkezd pötyögni, a tahini szép lassan ráolvad a padlizsándarabokra, és az egész étel egy kellemes, pirult, szaftos álagot kap.

Közben persze előkészítettem a teljes kirölésű lisztből készített tortillát, vágtam a friss zöldségekből (néhány szem sárga paradicsom, uborka, hónapos retek) és készítettem egy öntetet is. Telfölt összekevertem ajvárral, ezt kentem alapnak a tortillába. Miután a padlizsán szeletek megsültek, kivettem a tálat a sütőből, az ételt megszórtam friss petrezselyemmel, és pár percig hagytam hűlni. Majd a sült gyümölcsöt az ajváros szószra fektettem, összetekertem a tortillát és kezdődhetett az élvezet…

Közben pedig néztem az ajándék tálamat, amiről most már tudom, nem csak szép, de hasznos is. Egészen különleges ízt kapott benne az étel, ráadásul tényleg pillanatok alatt elkészült a sült finomság. Ez nem a reklám helye, csak a barátságé, ezért mindenkinek ajánlom, hogy nézzen be a happybag.hu oldalra, ha ilyen tálat, vagy egyéb különleges konyhai eszközt szeretne. Én eldöntöttem, szép sorban tesztelgetem a többi kütyüt is, amit háziasszonyoknak ajánlanak.

Szóval: happybag.hu

Cérnametélt újratöltve, 2.0 verzióban

Nagymamámtól megtanultam, ételt nem dobunk ki, minden újrahasznosítható. Nem mondom, hogy ezt mindig betartom, nem is mindig tudom betartani, de egy biztos, a kenyér nálam nem végzi, nem végezheti a kukában. Ezen kívül is van még néhány étel, amit kiválóan tudok újragondolni, ilyen például a vasárnapi húslevesből megmaradt cérnametélt. Nem egészen a húslevesből marad meg, sokkal inkább nem kerül bele.

Ha már a leves elfogyott, de cérnametélt maradt, akkor kerül elő a hűtőből a túró, a tojás és a réteslapok. A töltelékhez a túrót és a tojást összekeverem, porcukrot, vanílis cukrot és citromhéjat teszek hozzá, majd belekeverem a megmaradt levestésztát. Aki szereti, mazsolát is rakhat bele. Én szeretem, csak a velem együtt élők nem, így ez nálunk kimarad a jóból.

A réteslapokat egyenként teszem a kivajazott tepsibe, mindegyiket megkenem olvasztott vajjal, hogy sütés közben ne száradjon ki. Erre kerül a töltelék, majd a tetejére is rétegzek a papírvékony tésztából. Be a sütőbe, amikor aranybarna lesz, akkor kivehetjük, és porcukorral megszórjuk.

Egyszerű, finom édesség

Igazából nem szeretek recepteket használni, meg írni, mert minden ott és abban a pillanatban alakul, amikor elkészítem. Éppen ezért a vargabéles töltelékéhez sincs pontos útmutatóm, egyszerűen ízlés szerint készítem. Néha nem árt bátornak lenni, igaz ez a főzésre is.

Ráadásul a receptek egyfajta szabályok, amiket szeretek áthágni. Arra pont jók, hogy utat mutassanak, én pedig eldönthetem, akarok azon az úton menni vagy sem. Kísérletezzünk a konyhában, találjunk ki újdonságokat, merjünk kreatívak lenni, és ne dobjunk ki ételt, főleg ne kenyeret!

 

Szirmabesenyőben majálisoztunk: ettünk, ittunk, zsűriztünk

Gulyás, kondás, arab pörkölt, krumplilángos, sztrapacska is főtt a kondérban szombaton a szirmabesenyői majálison. Nekem jó dolgom volt, mert a főzőverseny zsűrijébe hívtak, így elsőként kóstolhattam meg a házias ételeket. Tucatnyi csapat nevezett, és a főszempont az volt, hogy a szirmabesenyői kastélyhoz köthető Szinyei Merse Pálra is emlékezzenek a versenyzők. Éppen ezért már kora reggeltől rotyogott a kondérban a kastély pörkölt, a színes vega gulyás. Ez utóbbira voltunk leginkább kváncsiak Bajuzs Gergővel, a zsűri elnökével, aki egyébként az Avalon Restaurant gazstronómiai igazgatója. Mindketten szeretjük a húsos ételeket, ezért féltünk, egy jellegzetesen húsos étel milyen lesz hús nélkül. Hát jó lett. Sőt. Tálalásban pedig a legkreatívabb volt a vega gulyást felszolgáló csapat.

Bajusz Gergővel élveztük a zsűrizést

 

Bevallom, nem vagyok oda a húslevesért, de a versenyre nevezett Vadas Csajok galamblevesét érdemes volt megkóstolni. Most ettem életemben először galambot, de ízletes, puha volt a húsa, és kerti zöldségekkel, vele főtt töltelékkel igazán finom volt a leves.

Galambleves

Volt, aki a köretről sem feledkezett meg, de nem otthon, a saját dolgát megkönnyítve készítette el a sztrapacskát, hanem azt is a versenyen, kondérba szaggata. Igaz, elsőre nem sikerült, de nem adták fel. Végül igyekezetük plusz pontot is ért.

Kondérban nem könnyű sztrapacskát főzni

S, ha már majális, meg Szinyei, akkor a Lila ruhás nő sem maradhatott otthon.

 

Bajusz Lotti