Nagymamámtól megtanultam, ételt nem dobunk ki, minden újrahasznosítható. Nem mondom, hogy ezt mindig betartom, nem is mindig tudom betartani, de egy biztos, a kenyér nálam nem végzi, nem végezheti a kukában. Ezen kívül is van még néhány étel, amit kiválóan tudok újragondolni, ilyen például a vasárnapi húslevesből megmaradt cérnametélt. Nem egészen a húslevesből marad meg, sokkal inkább nem kerül bele.
Ha már a leves elfogyott, de cérnametélt maradt, akkor kerül elő a hűtőből a túró, a tojás és a réteslapok. A töltelékhez a túrót és a tojást összekeverem, porcukrot, vanílis cukrot és citromhéjat teszek hozzá, majd belekeverem a megmaradt levestésztát. Aki szereti, mazsolát is rakhat bele. Én szeretem, csak a velem együtt élők nem, így ez nálunk kimarad a jóból.
A réteslapokat egyenként teszem a kivajazott tepsibe, mindegyiket megkenem olvasztott vajjal, hogy sütés közben ne száradjon ki. Erre kerül a töltelék, majd a tetejére is rétegzek a papírvékony tésztából. Be a sütőbe, amikor aranybarna lesz, akkor kivehetjük, és porcukorral megszórjuk.
Igazából nem szeretek recepteket használni, meg írni, mert minden ott és abban a pillanatban alakul, amikor elkészítem. Éppen ezért a vargabéles töltelékéhez sincs pontos útmutatóm, egyszerűen ízlés szerint készítem. Néha nem árt bátornak lenni, igaz ez a főzésre is.
Ráadásul a receptek egyfajta szabályok, amiket szeretek áthágni. Arra pont jók, hogy utat mutassanak, én pedig eldönthetem, akarok azon az úton menni vagy sem. Kísérletezzünk a konyhában, találjunk ki újdonságokat, merjünk kreatívak lenni, és ne dobjunk ki ételt, főleg ne kenyeret!