Címke: pálmacukor

Szóval megérett az alma a kertünkben. Szép zöld, hibátlan. Jóleső érzés leszedni, kosárba rakni, és azon törni a fejem, mi készüljön belőle.

Az első ötletem almakompót volt. Úgy, ahogy nagyim készítette, fahéjasan, szegfűszegesen. Emlékszem, az egész lakás boldog, meleg illatban úszott.

De a kompót olyan őszi, téli étel, a hosszú estéken esik jól begubózni egy tál édes, forró almakompóttal. Na de nyáron? Ezért ezt gyorsan elvetettem, még a gondolatát is száműztem. Én még nem akarom az őszt.

S mivel ez az irtózatos kánikula nem csillapodik, hideg levesre vágytam. Így lett a kerti almából leves. Persze nem ilyen egyszerűen – de nem is bonyolult recept alapján -, de elkészült

Mivel egy ideje már a kamrapolcon vár sorsára egy zacskónyi pálmacukor (szerintem kesernyésebb, karakteresebb, égettebb ízű, mint a nádcukor), azt gondoltam, itt az ideje, hogy fejest ugorjon az almalében. Megtörtént. Ettől lett barna a leves, meg persze a fahéjtól, szegfüszegtől. Azt, hogy a fűszerek megszínezték, nem bántam, mert a fehér ételekért nem vagyok oda. Ez is egyik faksznim, a sok közül 🙂

Egy kis habarást kapott a szirupos almalé, és már csak arra kellett várnom, hogy kihűljön a levesem. Közben azon gondolkodtam, milyen ropogós textúrát – annyira trendi most ezt használni egy gasztroblogernek 🙂 – adhatnék a levesnek. Persze az almadarabok sem főttek puhára, de mégis vágytam valami levesbetétre. Végül a zabpehelyre esett a választásom, és ha már pálmacukor, végigvittem ezt a vonalat az ételemen, ezen pirítottam meg a zabpelyhet. Szerintem telitalálat, azok szerint is, akik kóstolták.

Ez lett tehát az én almavariációm 1.0-ás változata. A kosárban halomban áll még a zöldalma, gondolkodom, mi legyen a következő adagból. (Ötletek jöhetnek) A barátok almás rétest szeretnének. Könnyű nekik, nem ők állnak majd a sütő mellett 🙂 De hagyom magam rábeszélni.