Még akkor sem akarnék, ha éppen lenne kivel. Ennyi jutott eszembe, amikor megnéztem Budaházy Edda videóját, amiben arra buzdít minden magyart, hozzon világra még egy magyart. Sőt, el is ment a kedvem a szaporodástól. Igaz, ez a gyereknemzésre biztató kisfilm valójában nem is nekem szólt. Én ugyanis már régen nem számítok magyarnak ebben a rendszerben. Ráadásul a kutyám nem is a kanapén alszik, nálam sokkal rosszabb a helyzet, az ágyamban hajtja álomra a fejét. Az ágyamban, ott, ahol a szaporítópáromnak kellene aludni, és bőszen azon kellene dolgoznunk, hogy végre megfoganjon egy magyar magzat. De hát ez – na nem a kutyám miatt -, de nem fog összejönni.
Ezelőtt 20 évvel összejött. Igaz, akkor sem azért szültem, mert vizionáltam magam előtt a nemzethalált. Nem is azért, hogy fiút adjak a hazának. Egyszerűen – és most meg lehet kövezni – csak akartam gyereket. Vágytam egy kisbabára, feltámadtak bennem az anyai ösztönök. Szerencsés voltam, mert sikerült szaporodnom. Igen, így fogalmazok, mert Edda szerint ez szaporulat volt. Én nem így éltem meg, de hol jövök én ahhoz, hogy ilyen fennkölt dolgok megérintsenek.
Szóval megszületett a fiam, aki most, amíg ezeket a sorokat írom, a kanapén fekszik a kutyával. Elfajzott egy kölyök. Miközben már húszéves, itt lenne az ideje, hogy szaporodjon ő is. De úgy tűnik, egyelőre a kényelem oltárán – ahogy Edda mondaná – feláldozza a nemzetet, és ha nem kapkodja magát, okozója lesz Magyarország pusztulásának.
Meg itt vannak ezek a migránsok is. Ezek is csak jönnek, meg jönnek. Hogy lehet így kérem szépen nyugodtan szaporodni. Amikor mindenhonnan azzal rémisztgetnek, hogy elárasztják a migránsok Európát, még a peteérésem is elmarad, nemhogy egy magyar magzatnak bölcsője legyen a méhem.
Egyébként is, nem szeretem, ha mások mondják meg, mi a teendőm. Nem szeretem, amikor mások mondják meg, hogy és mennyit, ráadásul kiknek kell szaporodniuk. Nem szeretem, amikor valakik ellen kell gyereket nemzeni. (Csak szólnék Eddának, mi történik akkor, ha mondjuk egy szőke, kékszemű magyar kislány – milyen is lenne más -, egyszer csak felnő és beleszeret egy csúnya, ronda, fekete migránsba. Persze ez elképzelhetetlen, de vannak még csodák…)
Persze akkor már végképp összerezzentem, amikor Edda a pofámba mondta, a gyermektelen idős ember kiszolgáltatott. Szerencse, hogy csak a gyermektelenek. Mert akinek volt minimum egy szaporulata, azok fellélegezhetnek, gyerekük, gyerekeik biztos, törődnek majd velük idős korukban. Nem is láttunk még olyat, hogy nem. Meg olyat sem, aki hagyta meghalni a beteg szüleit, vagy mondjuk saját kezével vetett véget az őt nemző emberek életének. Ha volt is ilyen, biztos, nem magyarok voltak.
Edda magasröptű gondolatait hallgatva az is eszembe jutott, el a kezekkel a méhemtől. A politika, a kormány ne költözzön be a petefészkembe, ne vizslassa, mikor van peteérésem, és ne mondja meg, milyen nemzetiségű gyereket hozzak a világra. Bízzuk ezt az ösztönökre, a természetre, az érzelmekre. Ez az elmúlt évmilliókban is egész jól bevált. Igaz, ez olyan liberális izé…
https://www.youtube.com/watch?time_continue=230&v=yFqZuRw_oDI