Nem lehet vele komolyan beszélgetni. Éppen ezért elsőre nem is hittem el, hogy tényleg kisütött valamit. Azt meg nem is reméltem, hogy valami igazán jót, finomat. Bellus Pisti humorista azonban bebizonyította, egyvalamiben nem ismer tréfát, az a pogácsa.
Pár hete óriásplakátokról mosolyog ránk, ajánlva a Barkland Pincészet kiváló borait. Ezért, amikor találkoztunk, kíváncsian kérdeztem, ezek szerint ő boros. A válasz gyorsan érkezett: „Nem, én Bellus vagyok, Boros Bochkorral dolgozott…” Ezek után esély nem volt normális, mély interjúra, de végülis minek, amikor borról, pogácsáról és persze Pistiről van szó.
Komolyra fordítva – ez elsőre azért furán hangzott Bellus Pisti szájából – néhány héttel ezelőtt felkértek, hogy legyek a Barkland Pincészet arca. Örültem a lehetőségnek, hiszen szeretem a borokat, és a Barkland borait ismertem, szívesen fogyasztottam korábban is. A kedvencem a száraz fajta, például a Birtok Furmint és a Sípos Dűlő. Arra gondoltam, ezekhez a borokhoz jólesne egy jófajta pogácsa, ezért kikísérleteztem egy saját rceptet. Egyébként is imádom a pogácsát, édesanyám sokat sütött gyerekkoromban, most meg bárhol járok az országban, mindenhol meg akarom kóstolni a helyi pogácsát. Ezért is sokat gondolkodtam a recepten, mire megszületett – megsült – az a pogácsa, amit nyugodt szívvel hagyok bárhol az asztalon, mert mindig elfogy. Megsúgom, a Barkland bor sem hiányzik belőle.
A begyúrt tésztát kb. 1 óráig kelesztjük. Ezután kinyújtjuk vékonyra, megkenjük libazsírral és reszelünk rá Gouda sajtot. Alulról felhajtjuk a tésztát a 2/3-ig, majd felülről ráhajtjuk a maradék részt. Ezután jobbról és balról is behajtjuk ugyanígy. Fél óra múlva ismét vékonyra kinyújtjuk, és az előző lépés szerint járunk el. Újabb félóra eltelte után ujjnyi vastagra nyújtjuk a tésztát, késsel bevagdossuk a tetejét kockásra, majd kiszaggatjuk. Tepsibe tesszük a kiszaggatott pogácsákat, és 1 felvert tojással lekenjük a tetejüket. Előmelegített sütőben 175 fokon 20 percig sütjük légkeveréssel.
Hobbiként indult, de három évvel ezelőtt már hivatalosan is megkapta a borkereskedési engedélyt a Barkland Pincészet, amelyet Barkóczi István és lánya, Barkóczi Eszter alapítottak.
Barkóczi Istvántól azt is megtudtuk, a borkészítésben az olasz modellt követi, azaz minden egyes borkészítési fázisnak van külön szakembere, van, aki a szőlőre figyel, van a pincemester, akire szüret után vár feladat, és persze van a borász, aki tanácsokkal látja el a pincészetet.
A borkészítés, borászkodás reneszánszát éli mostanában, és különösen jó látni, hogy más iparágakban sikeres vállalkozók befektetnek ebbe a nem kevés türelmet és anyagi, valamint időben is mérhető áldozatot igénylő területbe. Itt maradandó értékek jönnek létre, újra művelődnek a szőlőhegyek – Hegyalján is rengeteg műveletlen terület akad –, és terjed egy olyan kultúra, ami speciálisan magyar és egyben helyi, a vidékünkre jellemző. Az külön öröm, hogy az Avas is képbe kerül egy kicsit a Barkland kapcsán, hiszen az avasi pincék valaha a hídfőt képezték Tokaj-Hegyalja és a nagyvilág között. Miskolc lehetne a tokaj-hegyaljai borok legnagyobb városa, hiszen közel a borvidék, és egy, még mindig nagyvárosnak számító település a megszámlálhatatlan pincéjével ugyanaz lehetne, mint a Médoc vidéknek Franciaországban Bordeaux. Az ilyen lépések, mint a Barkland létrehozása – miskolci kapcsolódással, pincével, étteremmel, szállodával –, az a modell, amit remélhetőleg sokan követnek majd. Érdemes ezért figyelni – és kóstolni is –, hova fejlődik majd a Barkland, remélhetően vonzó példát felmutatva.