Címke: almavariációk

Almavariációk 4.0: kosarat kapott az almadzsem

Be kell vallanom, ez a prototípus sikerült a legjobban, ez a fejlesztésem aratta a legnagyobb sikert. De azt is be kell vallanom, ez nem az én fejlesztésem, ráadásul nem is fejlesztés, bár az íze alapján nagy találmány. S mint minden nagy találmánynál, itt is fontos szerepe volt az almának. Annak a zöldnek, ami a kertben termett. Ennél többet már nem szeretnék dicsekedni a saját terméssel, de jóleső érzés abból alkotni.

Akkor pedig jöjjön maga az alkotás: az almás kosárka. Igen, ezt a nevet kapta a társaságban, bár elsőként almás batyunak neveztem el, de rám szóltak, akkor a tetején össze kellett volna csomózni. Ez nem történt meg, így jogos, ez „csak” kosárka. De abból a legfinomabb.

Nagy sütőtudomány nem kell ahhoz, hogy elkészítsük. Persze ez ebben a formában nem igaz, mert a barátnőmnek az alapoknál kellett kezdeni a receptet, egészen pontosan azzal, hogyan érem el, hogy ne ragadjon a tészta a formába. A trükköm egyszerű, és aki tudja, attól elnézést kérek, de a barátnőm kedvéért leírom: az alufóliából tépek egy darabot, azzal megfogok egy darab vajat, és kivajazom a formákat. Így a kezem nem lesz vajas, a forma viszont igen. Bocs a részletességért, de higgyétek el, van, akinek így kell elmagyarázni a sütést. Ezzel nincs baj, nekem például az atomfizika kínai.

De hogy bebizonyítsam, hogy ez az almás kosárka valóban nem nagy varázslat, elárulom, bolti vajas tésztából készült. Ezt kinyújtottam, majd bögrével formára szagattam, és ezekkel egyenként kibéleltem egy muffin-formát. Eligazgattam, és megtöltöttem az anyukám által főzött alma dzsemmel. (Összevágta az almákat, cukorral, fahéjjal, mézzel, pici vízzel és pici citromlével felforralta. Hagyta, hogy szétfőjjön a gyümölcs, de hagyott benne egész darabokat is.) A tetejére pedig – díszítésképpen- egy szem diót raktam. Igen, tudom, megállíthatatlanul itt az ősz…

Itt már a kész kosárkák láthatók, minden féle szögből.

A sütőből kivéve porcukorral szórtam meg az illatos süteményt. Ez egyrészt még szebbé teszi, másrészt meg ne spóroljunk a kalóriával.

 

Egy biztos, ezt az almás kosárkát nem utoljára sütöttem, már csak azért sem, mert a közönségem visszatapsolta 🙂

 

Almavariációk 3.0: hőstett volt bekapcsolni a sütőt, de megérte

Igazi hőstett volt részemről, hogy ebben a hetek óta tartó kánikulában neki álltam almást sütni. Bevallom, több napig készültem rá lelkileg, végül közkívánatra bekapcsoltam a sütőt. Persze előtte elkészítettem a hozzávalót: zöldalmából lekvárt. Természetesen saját zöldalmából, barnacukorral, pici vízzel, fahéjjal és narancssziruppal. Finom krémes, édes-savanykás masszává főtt a gyümölcs, de igyekeztem, hogy almadarabok is maradjanak benne, jólesik a süteményben ráharapni.

 

Nem győzöm eleget leírni, mennyire büszke vagyok a sajáttermésű zöldalmánkra. Mennyivel másabb ebből főzni, sütni, vagy csak ebbe beleharapni. A kertben jönni-menni, és ha megszomjazunk, a fáról csak leszedni egy lédús almát vagy körtét, és azzal oltani a szomjunkat. Azért nem árt vigyázni, főleg az ilyen biotermésekkel (ami nálunk annyit jelent, hogy nem sokat foglalkoztunk vele, csak nőtt magától), hiszen ha kívül szép is, belül rohadt is lehet. Találtam is egy ilyet, filozófikus hangulatba kerültem azonnal, bár közhelyes a gondolat, mégis igaz: a tökéletes szép, de nem mindig jó…

 

Ez persze csak egy jótanács volt, egy kis olvasnivaló, amíg hagyjuk kihűlni az almapürét. Ezt a magában is finom masszát kenjük ugyanis a tésztára. Én most csaltam egy kicsit, mert bolti tésztát használtam, ráadásul linzert. Jó, ez véletlen volt, leveleset szerettem volna, csak a fránya félreolvasás.

Szóval kivajaztam a sütőformát, belehelyeztem a tésztát, igazítgattam, majd megszórtam grízzel, hogy az alma ne áztassa el a tésztát. Addig is a sütőt előmelegítettem, majd azonnyomban a tésztára kanalaztam az almapürét. Elsimítottam, a tetejére hajszálvékony almakarikákat tettem, csak a kinézete miatt, majd megszórtam pálmacukorral. Hadd fogyjon! (Egy korábbi posztban írtam, hogy hónapok óta megvan, de idő kellett mire egymásra találtunk, igazából nem tudtam mire használni).

 

A felcicomázott almás sütit beraktam a sütőbe, és imádkoztam, minél gyorsabban süljön, és lehűthessem a konyhát. Meleg volt, de az almás illata mindenért kárpótolt. Meg később az íze is. Szerénység nélkül mondhatom, finom lett. S, hogy valami nyári is legyen ebben a desszertben, vanília fagylalttal tálaltam. Tudom, meleg van még, de érdemes megsütni, kipróbálni. Almásra fel!